A válaszra nem is kellett sokat várnom. Gabi látogatása után két nappal kopogtak. Én voltam egyedül otthon a babával. Kari és Erika az otthonban intézkedtek, Jojo dolgozott, saját rendelője volt. Jucus pedig éppen táncórán volt. Tehát én nyitottam ajtót, és kis híján eldobtam a cumisüveget, amiben éppen tejet készültem vinni Kamillának.
- Szia. Látom, jókor jöttem. - mutatott Tomi a cumira. - Ha már így adódott, megetethetném?
Bólintottam, majd bevezettem a szobába, ahol régebben csak én laktam. Kamilla először kicsit megilletődött az idegen láttán, majd mikor észrevette, hogy fincsi tejet kap tőle, egyből megnyugodott. Vagy talán megérezte, hogy a tulajdon édesapja tartja a karjaiban? Talán. Mindenesetre békésen cumizott Tomi ölében. Annyira szép látvány volt! Muszáj voltam elővenni a fényképezőgépet és pár fotót készíteni róluk. Miután Kamilla jóllakott, kimentünk a konyhába. Elmostam az üvegét, és leültünk az étkezőbe Tomival.
- Jó, hogy eljöttél. Sajnálom, hogy... - kezdtem volna, de Tomi leintett.
- Igazad volt. Én is ezt tettem volna, ha a helyedben vagyok. - mondta. Döbbenten hallgattam. - Szívesen ott lettem volna, amikor megtudod, sőt, végig a terhesség alatt. Én voltam a marha. - megfogta a kezemet.- Én sajnálom, hogy nem lehettem veled. Belegondoltam, hogy ha elveszítetted volna megint a babát, mit éreztél volna... Én nem akarok Atti lenni! Nem akarok nélküled és a lányom nélkül élni! - jelentette ki. Könny szökött a szemembe.
- Azt hittem, komoly barátnőd van. - szólaltam meg nagy nehezen.
- Nem lehetett komoly barátnőm, amikor mindig csak rád gondoltam! Hülye voltam, magamnak akartalak, kicsit talán irigy is voltam a sikereitekre, nem tudom, de egyet biztosan! Csak téged szeretlek, amióta megláttalak a tengerparton! Megőrjít a gondolat, hogy nem lehettem melletted! Ugyanolyan hülye voltam, mint Attila, vagy még hülyébb! Önző voltam és arrogáns! Ha valaha meg tudsz nekem bocsájtani, én lennék a világon a legboldogabb!
- Nem tudok megbocsájtani... - itt Tomi elkeseredett kissé - Mert nem tudok rád haragudni! - nevettem fel. - Szeretlek Tomi. És, akit igazán szeretünk, arra nem is tudunk igazán haragudni. - mondtam. Ő közelebb húzott magához és megcsókolt. Ebben benne volt minden. Az elmúlt hónapok hiánya, a régmúlt szép emlékek, az újra megtalált boldogság... Már nem is a földön éreztem magamat, hanem valahol a mennyország környékén, ahol minden csupa fény és virágos rét... Azt kívántam, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget!

Lehet, hogy most azt gondoljátok, könnyen megbocsájtok az embereknek. Könnyelmű vagyok, hiszen Kari és Tomi is elhagyott egyszer. Mi a garancia rá, hogy nem történik meg mindez még egyszer? Semmi. De, ha nem adunk a boldogságnak még egy lehetőséget, talán egy életre megbánhatjuk. És miért ne választottam volna a boldogságot annyi viszontagság után? Földöntúli érzés volt, amikor a lányom megszületett! És semmihez sem hasonlítható az, amit akkor éreztem, amikor Tomi visszajött hozzám! Elismerte a hibáit. Gondolhatnánk, hogy túl későn, de nem. Még ha életem egyik legboldogabb pillanatában, a szüléskor nem volt velem, akkor is most itt van és együtt felnevelhetjük a gyerekünket! S lehet még akár 100 meg 100 közös pillanatunk és nem egy szülésnél ott lehet velem! Mert az biztos, hogy ha már megtörténhetett ez a csoda velem, nem csak egyszer szeretném átélni!
Természetesen új lakásba költöztünk, pontosabban házba. Mindenképpen kertes házban akartuk felnevelni Kamillát, ahol kedvére játszhat, hintázhat, futkározhat... És majd a testvéreit ajnározhatja :).

Tökéletes boldogság persze nincsen. Bár az AFC, mint csapat nem szűnt meg, a barátság már nem volt a régi. Peti és Miki rendkívüli módon utáltak engem és Karit, ez pedig hosszú távon kihatott a csapatra is. Távoztak a bandából, helyükre két másik tag került. A srácok állítólag kiutaztak Németországba, de igazából szerintem ezt a pletykát terjesztik magukról...
Miláról sincsenek jobb híreim. Egyszer felkeresett, hogy nem-e venném őt is vissza a csapatba, de elhajtottam. Látszott rajta, hogy tényleg csak a pénz hajtja, önös érdekből akart újra fellépni velünk. Ráadásul észrevettem rajta, hogy lelkileg nagyon megviselt. Az én szemem pedig nem csal, legalábbis ritkán... Mila túl volt a 4. abortuszán is, jelenleg egy pszichiátrián kezelik idegösszeomlással. Ezt is Jojotól tudom. Vele együtt dolgozunk egy segítő szervezetnél, önkéntesként. Ez igazából nem veszi el sok szabadidőmet, mellette nyugodtan dolgozhatok az otthonban, felléphetek és nevelhetem a lányomat!:)
Erika végleg a csapat tagjává vált. Már aktívan részt vesz a dalszerzésben, koreográfiák kidolgozásában, sok újító ötlete van és stabil munkaerő az otthon ügyeiben. A Harry Potter név sok fiatalban bizalmat keltett, így több tizenéves srác is bejött az utcáról, szó szerint, hogy itt lakhasson, meleg ételt kapjon, s idővel még arra is rávették magukat, hogy bejárjanak órákra. Igaz, nálunk szakmát tanulni nem lehetett, de nagyon jó alapnak bizonyult az, amit itt megtanulhattak. Büszke voltam rá, hogy mindezt elértük, bár végső céljainktól még messze voltunk, az vigasztalt minket, hogy elkezdtünk valamit, ami jó és hasznos. És a jövőben még többet tehetünk az árvákért.
Kari sokáig a szinglik életét élte, a boldog keresztanya szerepében tetszelegve. Idővel persze párra talált, s a régi lakásunkban immáron teljesen új lakók éltek: ő, Viktor és a fiuk, Ádám!:) Persze, miután Ádámka megszületett, poénkodtunk, hogy majd egyszer Kamillával egy pár lesznek!:) Végül is, ki tudja, mit hoz a sors? A sor, ami olyan nagy szerepet játszott egész életemben!




Végzetem

Erika:
Vak voltam,
játszottam,
A játék véget ért
s a végzetem elért!

Kari:
Kívántunk, békét,
itt termett,
Kívántunk szerelmet,
s boldog perceket,
de az álom véget ért!

Rita:
Kértem boldogságot,
megkaptam,
Kértem hatalmat,
s babákat,
Reményem beváltatott!

Refrén:
A végzetem, amit sosem kerestem,
Elért, mikor már észre sem vettem,
S amire mindig is vártam,
Ott várt a békés magányban!


Erika újra

Rita:
Álmaim összetörtek,
féltem,
A régi nem lesz
S életemben nem érezhetem,
Mi az önzetlen, boldog szerelem!

Kari:
De hittünk, mert hinni kell,
Hogy a boldogság jön el,
Mikor a fájdalom véget ér,
Az út végén ott vár a remény!

-Refrén-

VÉGE