Ott repül egy falka csokimikulás.Mindegyiknek bársonyos zöld szárnya van és amerre elszállnak,nagy pelyhekben hullani kezd a hó.Repülnek Karácsonyvárosba,ahol annyi csokit osztanak szét minden gyereknek,hogy elég legyen következő karácsonyig.Ott nincsenek szétszakadt családok,mindenki együtt énekel a fa mellett és nincsen gyűlölködés...
ott szalad Yuka chan a csizmájában meg a lila szoknyájában.Mögötte Hideko san lépked nyugodtan és ecsettel gyönyörűszép kanjikat fest a fehér falra,persze fekete tussal.Egy macska,egy citromfa,egy víz kanji.A piros és a zöld kanji kézenfogva sétálnak,jóbarátok,Akai és Midori.A szerelem és a rózsa is karöltve sétálnak,szép pár,Ai és Bara.
A rózsa a legszebb virág,piros,sárga,fehér,lila,rózsaszín,narancs, fekete,mindegy, egyremegy,gyönyörű virág,a kanjija is gyönyörű.Itt van a kezemen,nem fog látszani,majd holnap megerősítem.
A gémek lerepülnek a képről,egy egész csapat szürkegém van a szobámban,mind egyformák,csak az árnyalatuk különbözik,megfojtanak,csapkodnak,nem látok,nem hallok,nem érzek,elájulok...csak egyetlen zöld villanás,egyetlen színfolt,de az is eltűnik,kétségbeesetten keresem,mielőtt a földre zuhanok...
Mire felébredek,eltűnnek a gémek,eltűnik a szoba is,egy üres,fehér szobában fekszem.Felülök és egy konstruktivista szoborral találom szembe magam.Rám parancsol,hogy csináljam meg kicsiben,de nincs miből...egyre közelebb kúszik hozzám,fenyegetően fölém hajol és hirtelen átalakul Mérivé és kiabálni kezd. Én nem lettem megnevelve,nem kötelező a Városmajorba járnom és neki nyolc testvére van és eltörött a bordája,azonnal csináljam meg a konstruktivista portrét,különben bajok lesznek...
Sírva fakadok,mire arcok jelennek meg,együttérzően mosolyognak,Fru rám mosolyog,kitartás,minden rendben lesz,Réka biztat,meleg sugárkákat küld,Ricsi keze kinyúl felém,el akarom kapni,de nem érem el,kicsúsznak az ujjai a kezemből,Dani pedig tátog,de nem értem egy szavát se,aztán elnyeli a cigifüst és megjelenik a helyén Bora,együtt sírunk...
a Bara kanji jön,hogy segítsen nekem,hoz papírt meg drótot,de nem kell,nem csinálom meg a portrét,inkább hajat mosok és zöld gumikkal befogom a hajam,veszek egy zöld nadrágot,zöld ujjatlant és csupacsupa zöld karkötőt meg nyakláncot,aztán elmegyek a Midori kanjival fagyizni a Daubnerbe.Ingyen kapunk fagyit,hat gombócot,mert télen a hóangyal ránk szakasztotta az összes havat és mindenki a Szépvölgyi úton meg a Pusztaszeri úton szánkózott,nem kellett munkába menni és ingyen osztották a citromos teát.Most már nyár van,de a hóangyal megígérte,hogy jövőre is lesz hó,ha nem is ilyen sok,de lehet majd szánkózni.
Egy szárnyas kenguru ugrál be a cukrászdába,mákos meg rizses fagyit kér tejszínhabbal,ránk mosolyog és kisiet,mert várják a négyesikrei,csak egy fél percre jött be.A Midori kanji hív,hogy menjünk ki,üljünk le az árvácskák elé és ott nyaljuk el a hat gombócot.Leülünk,csatlakozik hozzánk Ricsi,ő is kap fagyit,de csak öt gombócot,mert elkésett.Nem baj,elfelezünk egyet,a Midori kanji somolyog és rendel egy tejszínhabot is.
Egyszercsak leszakad az ég,mindent elönt a víz és a Szépvölgyi út átalakul folyóva,amin már jönnek is a Karvalicsok kenuval,nem is kell evezniük,csak irányítani,de Andris ott ül a dekken,kormányoz,kerülgeti az autókat.Megállnak a cukrászda előtt,hoztak egy üres csónakot,beülünk,mi ketten,a Midori kanji elköszön és jó utazást kíván.Mi meg megyünk tovább,a Kolosy téren a Szépvölgyi folyó a Tiszába torkollik,átevezünk oda,fák alatt megyünk el,mindenhol madarak és csupa szemét minden.
A szemét elkezd összeállni,kupacokba és hirtelen mindenhol szemét-emberek vesznek körül minket,azt követelve,hogy takarítsunk össze magunk után.Megijedünk,kikötünk és elkezdünk egy óriási homokvárat építeni,hogy ne támadjanak meg minket.Vízzel locsoljuk őket,eláznak,elúsznak,tiszta szemét a Tisza,nekünk kell összeszedni és a várból hamarosan szeméttelep lesz...
és így tovább a végtelenségig. |
