Egyszer, ... régen, este, ...télen, tollat fogtam, s hogy miért tettem? Talán a sors így akarta, no meg semmi sem zavarta. Tollat fogtam, s írni kezdtem, máshogy nem lett volna kedvem. Régi Hobo Blues-t hallgattam, s közben el-el gondolkodtam. Elmélkedtem magamon, miért oly boldog a dalom? Rájöttem a lényegre! Hogy mire? A lényedre! Elképzeltem arcodat, hallottam a hangodat, láttam selymes hajadat, mint csillámló zuhatag! Két szép szemed csillogott, boldogságot sugárzott, beragyogták a Világot! Ilyen szépet már ki látott???
Egyszer, ... régen, este, ...télen, tollat fogtam, s hogy miért tettem? Most már tudom, tudom én! Tán te is tudod, s nem csak én...!?
(89.12.03.) |