Én, Te, Ő
Szemem elvakítja, szívem rég nem lát,
Bennem nincs már kétely, bűntudat sem bánt,
Emelem a kezem, tested taszítom,
Megvetésed lángját régóta szítom.
Az kell nekem, mit tőled nem kapok,
Lehetetlent kérek, talán már ringatom,
Ebben a bölcsőben, igen, kölcsön kaptam,
Halott gyermekünk, ki minket vígasztal.
Ő fogja kezedet, s te szorítod az övét,
Fehéredik ujjad, az övé régen kék,
Érzi a pulzusod, szemhéja rebben,
Nem tudja mondani, ennél szebben.
Nem tudja mondani, de nem is hagynám,
Nyílna a szája, de tenyerem az ajkán,
Fojtom belé a szót és a dalt,
Ez a mi titkunk, mit tudom, megtart.
Igen, túl nagy a némaság ára,
Talán megbánom, rögtön, utána,
Arcodra az undor, látom, kiült,
Szerelemgyermekünk régen kihűlt.
|