Lassan ugyanolyan lábnyom segít Át rajtam is meg rajtad, Ketten maradtunk a semmiért Két lélek a viharban ragadtak.
Semmi nem járja tovább szívünk Mellékösvényét, messze félelmünk, Oda eljutunk mi ketten Hiába visz messzire a szívörvényben.
Lassan ugyanolyan a megszokottság, Aranyszínben pompázik a falon. Felcsillan egy régi emlék, Rám nevet valami az ablakon.
Semmi sem mozdít el a pillanattól, Mint ahogy megláttam akkor.. Azt a színt, és azt a lelket, Mit benned felismertem.
Lassan ugyanolyan lábnyom segít Át rajtam is meg rajtad, Ketten maradtunk a mindenért, Te az eget én a szivárványt haraptam. |