Megismételhetetlen zajban, Táncol a szívem a viharban, Nem éget semmi már meg, Csak ez a bolond dolog szédíthet.
Csak ez a csacska félszeg érzet, Amitől álmokat dédelget, Ahonnan a füst a szádból indul, Én majd egyszer ott is elérlek.
Tengernyi szín csacsog bennem, Ebben a furcsa lüktetésben, Szabad távirányító a szívem, Kapcsolgathatna valaki rajta, igen.
Megismételhetetlen zajban, Táncol a szív a nagy viharban, Mesélhetnél nekem még száz csodát, Akár ezer hajnalokon át.
Csak ez a csacska félszeg érzet, Ezt dúdolom ma neked…
|