| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Megbélyegezve Ideje:: 06-13-2009 @ 08:41 pm |
|
|
|
|
Rányomja bélyegét múltam a jelenre,
Én pedig hiába próbálok küzdeni,
Vas marokkal fojt, s többé már nem enged.
Menekültem előle, sarkokban féltem,
Mindez mostmár úgysem számít, hisz elbuktam,
S most büntetését elnyeri vétkem.
Már kékül az arcom, érzem, hogy fulladok,
Még utoljára egy kis erőt gyűjtenék,
De csak néz rám és a szemembe mosolyog.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-13-2009 @ 08:41 pm
| Hozzászóló: szucsistvan (Ideje: 06-16-2009 @ 03:04 pm)
Comment: Na igen. Állítólag senki sem lépheti át a saját árnyékát. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 06-16-2009 @ 03:21 pm)
Comment: Egen, pedig néha de jó is lenne... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 06-17-2009 @ 07:27 am)
Comment: Vígasztaljon a tudat, hogy nem vagy egyedül. (Csak van, akinek ez nem olyan nehéz.) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 06-17-2009 @ 07:58 pm)
Comment: Mondanám, hogy vigasztal, de annyira nem :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eprecske (Ideje: 06-19-2009 @ 11:04 am)
Comment: Versed közben pár gondolat eszembe jutott, miért kell a múlton rágodnunk, miért nem lépünk tovább? Tetszett a versed. Üdv. Mártus |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Minilany (Ideje: 06-19-2009 @ 11:24 pm)
Comment: Ezen én is sokat gondolkoztam miközben írtam, de néha megesik, hogy hiába akarunk tovább lépni egyszerűen nem tudunk, mert bárhova megyünk, mindig lesz egy jel, ami nem enged felejteni. Üdv. Timy |
|
|
|
|
|
