Kezelésre szorul a fuldokló idő. Szorul az ajtó, nedvesség érte. Szorul a hurok, a fojtogató, Beszorult léted nem fájhat mégse.
Kemény a könnycsepp:mint fagyott golyók Úgy lüktet a jeges emlék-folyam, Megfagyott, elmúlt, itt marad örökké -Nem gondoltad Te sem komolyan.
Az a baj főleg, hogy nem veszed észre, Amit nem akarsz, vagy nem lehet, Az a baj, hogy nem kerülsz fölébe Ő eszik, s nem Te a kenyeret.
Olyan volt, mintha ébrednél, Az álomnak nem volt kapuja Elcsépelt frázis, olcsó lis képecske -Egyik kezednek sincsen otthona.
Szorul a hurok: a fojtogató. Fulladásos halál egy kövér mezőn A nemlét és álom közt a rés tapintható Átlépni könnyű: mint a levegő.
Szorul a hurok: gyógyszert fogsz szedni. Be is fektetnek, azt hiszem. Menthetetlenül muszáj pihenni -Felejteni leszel kénytelen.
Talán nem is akarsz. Jó így. Hiszen A fájdalom is megszokható. A meggybefőtt legalább nem édes... Habár tudod, nem laktató.
Hallható zajok a csendes éjben Nappal is, pedig egyedül Remegő kezeit kulcsolva szépen
A fuldokló idő végleg elterül.
|