Fullaszt ez a levegő olykor, Lélegzetedre vágyom, Éjszakai szeretőm, bolond hajnalom. Őrjít ez a távolság, s néha kínoz a közelség. Nehéz szívvel megyek hozzád, s nehéz szívvel jövök el, Valamit mindig, hol itt, hol ott hagyok, Az eszemet vetted el, most mégis józan vagyok. Ismeretlen percek mik várnak, ismerős és idegen helyeken, Múlt idők alkonyán várom vissza fényedet, Új idők pirkadatában rejted tán sötétségedet. Fogadj hát magadba örült szeretőm, S taszíts ki hát, ha más utakról álmodom. De fogadj be, ha visszamennék, mutass régi képeket, Fogadj úgy, mintha lelkem, helyeid, utcáid, tereid, Észrevétlen része volna.
|