Kopott ruhája tiszta szagú volt,
mert a háziszappan csodákra képes
haját is azzal mosta, attól volt fényes
 de ábrándos, szürke szemei szomorúan csillogtak
 fényük sápadt volt, teste törékeny, nem túl férfias 
a sor végén kullogott, legtöbbször szótlanul
 a többiek kikacagták, néha rúgtak egyet rajta
azután elment, másfelé vitt az útja
 évek múltak jóban, rosszban
 és erősebb lett, sokkal erősebb
 teste edzett, kalapot hordott
 mikor visszatért mosolygott
 mert bámulták, irigykedve nézték
 honnan ez az erő, hatalom?
 És Ő,
 továbbra is, az maradt aki volt
 szerény de büszke ember
 kalapját a fogasra tette
 lemosta magáról az út porát,
lelkével érezte a szappan illatát.