Ténfergő árnyékok nyúltak a magasba
a szürkület, másnapos bódulatba kábult
tér és idő, egymás karjába zuhantak
a pillanat, a végtelenbe száguld.
És lendült a kéz megfogni akarta,
üvölt a hang, enyém vagy!
De mi az enyém?
Nincs enyém és nincs tiéd
a perc is múlandó,
az élet egy gondolat, egy érzés
vagy egy álom?
Nem tudom.