Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Esik Ideje:: 07-27-2009 @ 11:03 am |
|
|
|
|
Cseppekben hull alá a tenger, lassan kimérten. Mint ahogy lép a szolgabíró, s alatta padló reccsen.
Zöld levelek táncolnak furcsán, testükön eső fut. Végig gördül ruhájuk bársonyán, végül földre jut.
Fák között meglebbenő damaszt függöny a pára. Hangyák iszkolnak törzseken, eltűnnek fülledt homályba
Egy alakot takarnak sűrű lombok, hosszú várakozást sejt. Orra hegyéről a ritka fűbe, apró gyöngyöket ejt.
Serceg a kalászos felette tejfehér lomha lég lebeg. Átzúgnak rajtuk, mint repülők, csapzott verebek. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-01-2009 @ 10:51 am
Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 07-30-2009 @ 11:16 pm) Comment: Két szót nem értek benne, a szolgabírót és a repülőt. Egyébként nagyon tetszik.:)))))) Puszi: Andi |
|
|
|
|
Hozzászóló: hoporty (Ideje: 07-31-2009 @ 12:59 am) Comment: arra akartam valahogyan utalni, hogy az esőzés időben nem mostanában, inkább a századforduló idején történik.
Az eső elől egy igazi békebeli parasztbácsika húzódik be egy lombos fa alá, aki odafigyel a természetre és olvas a természeti jelenségekből
A végén a repülő csak az esőben ázás során történő kiszolgáltatottságra utal, hiszen a századfordulón nyitott repülőkkel emelkedtek magasba a pílóták, és az időjárás viszontagságaitól semmi nem védte őket.
Szóval valami ilyesmiről lenne szó, de azért ennyire mélyrehatóan nem keresgéltem a megfelelő szót.
Nagyjából azt adta vissza számomra amit akartam, ezért írta ezeket.
Köszönöm a hozzászólásodat
, amikor a parasztbácsika, aki a maga életközösségében egy bölcs ember volt ismerte a természete |
|
|
|
|
|