Húz a szamár, rúgkapál,
Szekerén a rút halál,
És fekszik a dög,
Ez a Ragnarök!
Húzza, vonja, beledöglik,
Vér kifröccsen, koponya törik,
Félj, ha tetszik, megtalál Ő
Ő a Féktelen Erő.
Eljött hát az idő...
Nyílik a hetedik pecsét halkan,
Majd hullacsönd, és orgonahang.

Csendben menetelnek.
Mennek előre.
Sorsukat már tudják,
Csak néznek a felhőre
Soraik közt a bűz,
Mint lángban a fény éget és tűz,
Halovány árnyékuk a füstöt súrolja,
Egy hang most némán dalát dúdolja…
Mennek… Egy sem áll meg…

Harsona szól, vér hallgat.
Egy angyal a sziklán hangosan jajgat,
E hang kíséri őket;
E valaha dicső erőket,
Mely most a ködbe vész,
Hogy így váljon részből egész.