Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Sose leszek szerelmes! Ideje:: 08-08-2009 @ 10:19 pm |
|
|
|
|
– Á, helló Lucy, látom ma is beugrottál. Egy kávé lesz cukorral és egy cseppnyi tejjel igaz?
A Csillagfény kávézó ajtaján belépő lánynak intett egy magas, barátságos fiú, aki valószínűleg felszolgálóként dolgozott ezen a helyen. A lánynak mosolyt csalt arcára az üdvözlés.
– Szia Steve. A gondolataimban olvasol.
Míg Steve a kávé elkészítésével bajlódott, addig Lucy körbetekintett a helyiségen üres asztalt keresve. Kedvenc helyére pillantva lefagyott a mosoly arcáról, száját mérgesen elhúzta. Rengeteg szerelmespár volt ezen a napon a kávézóban, kedvenc asztalánál pedig hosszan csókolózott egy fiatal pár.
– Ez gusztustalan… Milyen nap van ma Steve? Hova a sok giccs? – jobb kezével körbemutatott, végül szeme egy szív alakú lámpán állapodott meg. Steve meglepetten nézett a lányra.
– Február 14-e van. – mondta. – Valentin-nap.
– Na és?! – förmedt rá a lány. – Ez még nem jelenti azt, hogy az egész kávézót teljesen ki kell csicsázni… Méghozzá ennyire. – Egy aranyszínű Ámor szobrocskára tévedt a tekintete.
– Dehát Lucy…– kezdte Steve, ám Lucy félbeszakította.
– Gyűlölöm, egyszerűen gyűlölöm a szerelmeseket! – fakadt ki. – Miért nem szóltál tegnap, hogy ez lesz?
– Nézd Luc, én megértelek, múltkor már beszélgettünk ezekről a dolgokról… – kezdte Steve.
Lucy élesen emlékezett arra a beszélgetésre. Mély nyomot hagyott benne a tény, amire rájött ezen beszélgetés alkalmával. Ismét bántóan hangosan vízhangzottak fejében Steve szavai:
„Voltál te már egyáltalán szerelmes? Tudod milyen az az érzés, mikor viszonozzák érzelmeidet? Amikor tudod, hogy a másik számára te vagy a legnagyobb kincs?”
Lucy akkor erre keserűen felnevetett, majd visszakérdezett.
„Azt akarod mondani, hogy a reménytelen szerelem nem is tartozik a szerelem kategóriába? Oké, értem. Igazad van. Én még sohasem voltam szerelmes.”
Ez a legszörnyűbb az egészben. Költők, dalnokok kismilliószor megénekelték már ezt az érzést. Mintha valamiféle életelixír lenne ez mindenki számára. Életelixír, amit Lucy 17 éves korára se talált meg. Mióta Steve-vel beszélt a dologról, azóta úgy érzi, minden napja csak egy elpocsékolt 24 óra ami alatt nem sikerült megismernie a szerelemnek nevezett oly nemes érzést.
Lucy leverten dőlt neki a bárpultnak, aranyszőke haja most kissé a szemébe lógott. Egy picit örült is ennek a lány, így talán Steve nem vette észre a szemében összegyűlt könnyeket.
– Na ne szomorkodj. – Steve kedves mosolyra húzta a száját.
– Dehogyis, hogy gondolod… – motyogta zavartan csillogó szemekkel Lucy.
– Nagyszerű! Akkor, ha nem bánod, meghívlak kávézni. – Míg Lucy csodálkozva Steve-re nézett, addig a fiú egy üres asztal felé mutatott. – Nézd ott egy asztal, ülj le amíg végzem.
A lány tétovázva bár, de elindult a mutatott hely felé. Hirtelen mindenféle gondolat lepte el, kis idegességet is érzett. Steve nem hívhatta őt meg. Barátnője van. Ez egészen biztos. Igen, méghozzá nagyon is összeillenek. Múltkor is látta, hogy beugrott a kávézóba, mikor Steve-nek letelt a munkaideje. Lucy Steve-re pillantott. A fiú szőke haja szépen csillogott a világítás fényében. A lánynak legjobban az arca tetszett. Főleg a kék szemei.
„Akár egy álompasi…” – gondolta Lucy, majd mérgesen megrázta fejét. – „Nem, ne is álmodj róla!”
A lány inkább kinézett az ablakon, és az elsuhanó autók nézegetése mellett állapodott meg. Alig néhány perc múlva Steve jelent meg az asztal mellett, kezében két gőzölgő kávéval. Az egyiket Lucy felé nyújtotta.
– Köszönöm. – mondta a lány, majd feltűnt neki, hogy a fiú ruhájáról hiányzik a Csillagfény kávézó alkalmazottjainak jelvénye. – Lejárt a munkaidőd?
– Igen. – válaszolt mélyen a lány szemébe nézve. – Gondoltam ennek örömére meghívlak kávézni. Tudod Lucy, én nagyon kedvellek…
Néma csönd. Lucy első meglepett arckifejezésén gúnyos mosoly terült szét.
– Ó, valóban..? – kezdte nevetését visszafojtva. – És milyen értelemben?
Steve megfogta a lány mindkét kezét.
– Tudni szeretnéd? – kérdezte huncut félmosollyal arcán.
Lucy, immár komoly és megilletődött arckifejezéssel, de bólintott. Steve közel hajolt a lányhoz.
– Akkor megmutatom. – suttogta egészen halkan.
Ajkuk heves csókban forrt össze. Lucy úgy érezte minden szem rájuk szegeződik, de ez egy kicsit se zavarta. Boldog volt. Igazán boldog, mert ebben a pillanatban megtudta, hogy mi is a szerelem.
[2oo9.o1.o3.]
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-08-2009 @ 10:19 pm
Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 08-09-2009 @ 04:24 pm) Comment: Szia Dorina! Hát persze, hogy nem, legfőképpen akkor, ha Luci egyenlő dorina:-))), hiszen már az vagy!
Kedves kis történetkéd tetszik! Fogadd őszinte gratulációmat! Rozika |
|
|
|
|
Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 08-10-2009 @ 04:47 am) Comment: Kedves történet, örömmel olvastam: Zsuzsa |
|
|
|
|
Hozzászóló: Welentze (Ideje: 08-12-2009 @ 08:17 pm) Comment: "Sose leszek szerelmes! "
Ne dacolj vele, jön az magától, pontosan úgy, ahogy megfogalmaztad. Tetszett!
Üdv: Krisztina |
|
|
|
|
Hozzászóló: szavathna (Ideje: 08-13-2009 @ 08:27 am) Comment: Ha nem törik össze valaki szívét, lehet az folymatos is, nem kell újból... Tetszett, gratula! Ölellek:Anna |
|
|
|
|
|