Minden könnyem lám újra sírom,
mióta itt hagytál.
Midőn vetted kezemből kezed.
Nem is vigasztaltál.
 
Távol a fák között, úgy tűnt el
semmibe, szőke árnyad,
mint ahogy est lepi fekete
lepellel, lombos fákat.
 
Szerettél? felsóhajt nyelvemről
halkan csendesen.
Elmentél. Nincs kitől révedőn
megkérdezhetem.
 
Szögeket kalapált szívembe
minden búcsú szavad.
Kezemet arcomhoz szorítom
melyen illatod maradt.