I.

Papír fölé hajolva,
azon elmélkedtem,
mikor jön az ihlet,
hogyan lesz így versem?

Miről kéne írni,
kinek, mit mondani?
Dicsérő szavakat,
szépen bezsebelni.

Önző gondolatok
belém martak sorra.
Úgy véltem, ha akarom
elkészül egy strófa.

Rá kellett, hogy jöjjek,
nem szabad így tenni.
Üres kézzel nem lehet,
magokat sem vetni.

Nem is hozott verset,
unalmas kis estém.
Reggel láttam bánatom,
ágyam bársony testén.

II.

Gyűrött sorsa rám vigyorgott,
mintha gúnyolódna.
Nevetné, hogy álmaimban
nem jött el a múzsa.

Kacska sorok félbe hagyva,
másutt ismét kezdve.
Áthúzva és újra írva,
rímben befejezve.

Így hevertek asztalomon,
semmit mondó szavak.
Éreztem, hogy bilincsüktől
nem lehetek szabad.

Összetéptem, mind kidobtam
papírkosár jóllakott.
Meg tanultam sose írjak,
erőltetett mondatot.