| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Csak egy nap az élet Ideje:: 08-16-2009 @ 07:03 pm |
|
|
|
|
Időtlen időnek tetszett, amióta itt feküdt, a folyó hordalékában, egy kavicshoz
tapadva. Mélyen, a víz alatt élt, a napsugár is csak szűrve jutott le hozzá. Semmi nem
történt unalmas életében, csak néha levedlette ruháját, új öltözetet kapott helyette.
Fehérbe volt öltözve, mindig csak fehérbe. Úgy érezte, soha nem unná meg, a fehér
különleges szín, magában hordja a szivárvány összes színét. Bár nem evett, nem ivott,
testében mégis különös folyamatok zajlottak, készült a jövőre. Valamit várt, maga sem
tudta, mit.
Teltek a hetek, hónapok, az idő is lassulni látszott, de ő csak várt. Azután, egyszer
csak megtörtént. Június volt, vakító, meleg június. Teste elengedte a kavicsot, a víz
karjaira emelte, és a felszín felé röpítette. Hosszú volt az út, egyre közelebb jutott a
fényhez. Már a felszínen lebegett. Egy nádszálba kapaszkodott, szomjasan itta a
napfényt. Ez hát a világ! Madarak csivitelését hallotta, kék ég borult fölé. A folyó
felszínét langyos szellő borzolta, a nádszál ingadozott karcsú testével.
Bizsergést érzett minden sejtjében. Hatalmas, összetett szemével körbenézte magát.
Hosszúkás testén különös szerv kezdett kialakulni. Kíváncsian megmozdította azt a
valamit. Világosbarna, átlátszó felületén megcsillant a napfény, sűrű erezet borította.
Olyan volt, akár egy recézett hártya. Lágyan meglebegtette őket, gyönyörködve bámulta
magát. Szép vagyok! – gondolta. Már csak egy utolsó átöltözés volt hátra, és kész volt a
repülésre. Repülés. Még a szó is mennyi titkot rejt. Levetett lárvaruhája visszahullott a
vízre. Csodálkozva nézett utána, a folyó felszínét milliónyi fehér ruha takarta. A Tisza
virágzott.
Meglebbentette szárnyait, felemelkedett, vidám köröket írt le a folyó felett. Felette
ragyogott az ég, simogatott és melengetett a napsugár. Amott bárányfelhők úsztak az
égen. És ott! Igen, ott maga a csoda, egy szivárvány, melyet a meder fenekén, kavics–
bölcsőjében már ezerszer elképzelt.
A világ gyönyörű, számtalan csoda várja – gondolta, és boldog volt.
A magasba vágyott, fel, közel a naphoz. Repülni, fel-le, előre-hátra, virágról levélre,
fáról bokorra. Fel, egyre magasabbra. Kósza szelek repítették, légáramlatok emelték
törékeny testét. Odafentről még gyönyörűbb volt minden. Együtt szállt madarakkal,
pillangókkal, versenyre kelt a széllel. Körülnézett, ezernyi társa tette ugyanezt. Igen, ez
az, ezt várta ott lent, a folyó hordalékában. Erre készült egész pete-életében, érdemes volt
várni ezekért a pillanatokért. Egész nap repkedett, ismerkedett, élvezte rövidke életét,
legbelül pedig készült a csúcsra, mely majd megkoronázza a napot.
A nap lebukni készült a távoli hegyek mögött. Egy nádszálra ült, fáradtan,
élményektől telten bámult az eltűnő korong után. Gyönyörű nap volt, teljes és
kiteljesedett. Düb-düb, a szíve hevesen dobogott. Minden apró sejtjében ott lüktetett a
várakozás: most, most lesz még valami, valaminek még történnie kell.
Lassan leszállt az éj, csak a hold keskeny sarlója világította meg a szeszélyesen kanyargó
folyót. Csillagok jöttek, megnézni a természet csodáját. Rovarok miriádjai életük nagy
eseményére gyülekeztek. Szinte egyetlen varázsütésre, megszámlálhatatlan hím jelent
meg a folyó felett. Néma csendben kezdődött a hímek csábtánca. A folyó halk csobogása
adta a zenét, a víz suttogása beszélt helyettük. Nem éreztek fáradságot, szívükkel-
lelkükkel táncoltak, hisz életük első tánca egyben az utolsó is. Most kell hódítani, csak ez
az egy esély van. Csábító, varázslatos tánc volt, soha ennél szebbet. A nőstények a
bokrok ágain ülve nézték az előadást. Elvarázsolta őket a tánckar, ami értük, csak nekik
szól.
A keleti égbolton halvány pír jelent meg, közeledett a hajnal. Elérkezett az idő, a
nőstények is csatlakozhattak kiválasztott párjukhoz. Tánc a légben; nász, repülés közben;
van ennél fenségesebb, felemelőbb látvány, érzés? A nap első sugarainál véget ért a tánc,
véget ért életük egyetlen násza. A hímek ernyedten hullottak a vízre, testük elkeveredett
reggel levetett ruhájukkal. A nőstények még egy utolsó erőfeszítéssel a víz felszínére
rakták a megtermékenyített petéket, azután ők is követték párjukat az örökkévalóságba.
A peték pedig csak szálltak-szálltak a meder feneke felé, hogy válasszanak maguknak
egy kavics-bölcsőt.
Örök körforgás: születünk, élünk, szeretünk, meghalunk.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-16-2009 @ 07:03 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 08-16-2009 @ 10:20 pm)
Comment: Nagyon tetszett, ahogy a kérész szemszögéből írtad le az élet körforgását...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 08-17-2009 @ 08:59 am)
Comment: Szíía Rinka! Remélem, kinyaraltad magadat?:-) Gyönyörű mesekölteményt hoztál nekünk. "örök körforgás: születünk, élünk, szeretünk, meghalunk" Igen, ez az élet, de egyetlen napba süríteni nem lenne jó. Szóval nem szeretnék Tiszavirág lenni:-).
Téged viszont csodállak, ahogy ezt megörökítetted, filmszerűenelőttünk lepergetted. Köszönöm, hogy olvashattalak! Millió puszim, Rozika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-17-2009 @ 10:13 am)
Comment: Kedves Anna!
Örülök, hogy tetszett a szösszenet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-17-2009 @ 10:20 am)
Comment: Rozikám!
Megjöttem, kipihenve, kigyúrva, kimasszírozva, feketére égve, bár nem volt valami jó időnk.
Ami a firkámat illeti: Akkor, abban a pillanatban irigyeltem a kérészt, talán azért, hogy az egész élete csupa fény, csupa öröm, nem küzd megoldhatatlannak látszó feladatokkal. De ez csupán egy pillanat volt, a az érzések leülepedése után rájöttem, talán nem is érezném jól magam megoldásra váró feladatok nélkül.
puszi: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 08-18-2009 @ 08:47 am)
Comment: Szia, kedves Rinka!
Nagyon szép írás, választékos kifejezésekkel jeleníted meg a képet. Az utolsó mondat, pedig méltó korona rá. Köszönöm, hogy olvashattalak: A Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-18-2009 @ 11:12 am)
Comment: Köszönöm, kedves Miki, örülök, hogy olvastál.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kata01 (Ideje: 08-18-2009 @ 01:20 pm)
Comment: Szíjja Rinka,Nagyon tetszett, szép mesét hoztánl nekünk.:))puszik:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-18-2009 @ 05:17 pm)
Comment: Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Kata, örülök a véleményednek.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
|
