| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Mi leszek, ha nagy leszek Ideje:: 08-22-2009 @ 01:42 pm |
|
|
|
|
Öt éves koromban tették fel először a kérdést, mi leszek, ha nagy leszek.
Gondolkodnom kellett a válaszon, mert kevés foglalkozást ismertem. Anyai
nagyanyámról tudtam, hogy ápolónő szeretett volna lenni, de csak arra méltatta a sors,
hogy Rédey báró cselédlánya legyen. Ahogy mesélte, nehéz, hálátlan munka volt,
számomra ebből következett a válasz: Rédey báró leszek, és dirigálok a cselédlányoknak.
Megéltem életem első kudarcát, azt felelték, két okból sem lehetek Rédey báró. Egyrészt,
mert a bárók fiúk voltak, másrészt ez a szakma már kihalt, egyébként pedig szociálisabb
választ vártak tőlem. Sajnálkoztam nagyon. Megtudtam, hogy már cselédlányok
sincsenek, de ezt nem bántam annyira. Ezek szerint csak Mamuska megvalósítatlan álma,
az ápolónőség maradt számomra.
Ha vendég jött, nem mulasztották el megkérdezni: mi leszel, Marikám? Mamuska,
akinek álmaival együtt nevét is örököltem, büszkén nézett a vendégre, amikor
kimondtam: ápolónő. Egyszer Mamuska sógora – a húga férje – jött vendégségbe. Jenő
bácsi csupa életerő, vidámság, humor volt, és nagyon szerette ugratni a butuska
kislányokat.
Az ápolónő szóra forgatni kezdte a szemeit.
– Ápolónőőő? Szereted talán a vért?
– Nem tudom, még sohasem kóstoltam.
– Te lány, az ápolónők kötözik a véres sebeket, ők teszik tisztába a betegeket,
lemossák a kakis feneküket. Hát te ilyesmit szeretnél csinálni?
Kezdett aggasztani a dolog, eddig csak az ápolónő szakma szépségéről hallottam, a
részleteket óvakodtak megemlíteni előttem. Nálunk senkit sem kellet tisztába tenni –
Öcsike még a tóban úszkált valahol – legfeljebb Mamuskának kellett lemosni az én
popsimat, esetleg a lábszáramat is, ha nem kellő időben indultam el a mellékhelyiség
felé.
– Most akkor mi legyek? – töprengtem.
Amikor legközelebb megkérdezték, okos válasz adtam: ápolónő, de a betegek popóját
nem én mosom le, és a sebeket sem én kötözöm át, hanem egy másik ápolónő, én pedig
megparancsolom, mit hogyan csináljon. Nem tudtam szabadulni a Rédey báró
komplexustól, ha a cselédeknek nem dirigálhatok, kerestem mást. Amikor a gólya
megtalálta a tóban Öcsikét, megismerkedtem a tisztába tétel pontos jelentésével.
Megláttam a peluson azt a zöldessárga izét, amit le kell kapirgálni, azután kiöblíteni,
végül kimosni, végleg elment a kedvem az ápolónőségtől.
Anyunak sok volt egyszerre Öcsike etetése, és az én szövegem elviselése, ezért
felmentő sereg érkezett, Jenő bácsi két hétre kiragadott a családi körből. Vonattal
utaztunk, Székesfehérváron két órát vártunk a csatlakozásra. Jenő bácsi, talán hogy erőt
gyűjtsön az elkövetkező következő két hétre – és hogy szert tegyek némi tudásanyagra –,
elvitt a Bazilikába. Teljesen le voltam nyűgözve. Ez ám a pompás ház! Gyönyörű, és
milyen magas!
– Ki lakik itt?– kérdeztem halkan az áhítatos csendben.
– Ez az Isten háza – felelte Jenő bácsi emelkedett hangon.
Nagyon tetszett, éppen jókor jöttünk ide, megoldotta a kérdést, ami egy ideje
foglalkoztatott.
– Azt hiszem, ápolónő helyett inkább isten leszek – mondtam súgva.
Az ötlet hallatára Jenő bácsi folyamatosan hányta magára a keresztet, és szinte futva
vezetett kifelé a Bazilikából. Kint azt mondta, hazáig meg se merjek szólalni. Szerintem
félt, hogy elviszi az ördög, ha tovább hallgatja a szövegemet. Este hallgatóztam, a
délután történteket mesélte a feleségének. Boriska néni kuncogott, és nyugtatta Jenő
bácsit:
– Még kicsi, nem is iskolás, hittant sem tanult. Nem tudhatja, mit mondott…
Észrevették, hogy fülelek, ezért abbahagyták a beszélgetést. Éjszaka Boriska néni a
másik szobában aludt velem, hogy Jenő bácsit megmentse a kárhozattól. Biztos, ami
biztos…
Eltelt a két hét, hazavittek. Boriska néni is velünk jött, régen látta a testvérét, azt
mondta, legalább kibeszélgetik magukat. Na hiszen, az a szószaporítás! Egyszer
kihallgattam őket, szamárságokról társalogtak.
Mamuska azt kérdezte Boriska nénitől:
– Sikerült visszafognod Jenőt?
– Képzeld, kitaláltam a megoldást! Este beleültetem egy lavór hideg vízbe, ha lebeg
neki a víz tetején, akkor lebukott, máris kérheti a bocsánatot. Egyszer meg tintaceruzát
faragtam bele a... tudod, mibe. Amikor használta és nedvességet kapott, csupa
tintaceruza lett az egész mindene – kuncogott Boriska néni. – Este meg direkt
villanyfénynél akartam, és csupa lila volt mindenhol…
Ezt én is ismertem, ha megnyaltam a tintaceruza hegyét, lila lett a nyelvem, de mije
lehetett csupa lila Jenő bácsinál, ha ilyen jókat vigyorognak rajta? Meg kellett fejtenem
a titkot, azonnal indultam, hogy egyenest az érdekelttől tudakoljam meg, mit festett
össze a tintaceruza. Szerencsétlenségemre a parketta reccsenése elárult, észrevettek.
Belém fojtották a kíváncsiságot, azt ígérték, parazsat tesznek a nyelvemre, ha egy szót
szólok arról, amit hallottam. Hát ezt a locsogást nevezik ők beszélgetésnek.
Újból ott volt előttem a kérdés: mi leszek, ha nagy leszek? Elment tőle a kedvem,
hogy bármi is legyek, mert amit választottam, az vagy megszűnt, vagy férfiaknak való
volt, vagy keresztet vetettek, ha meghallották. Közben Öcsike egy éves lett, én nyolc.
Csintalan volt, de én imádtam, sok rosszaságát eltitkoltam, kimagyaráztam. Papa
megjegyezte egyszer: na, itt a fogadatlan prókátor. Hát az meg mi? Ezt a szót nem
ismertem.
– A prókátor az ügyvéd, – mondta Papa – ő védi meg az embereket a bíróságon, ha
valami rosszat tesznek.
– Kitől kell megvédeni őket?
– A bírótól. A bíró elítéli őket, az ügyvéd pedig megvédi.
Éppen a legjobbkor jött az új információ! Akkor én legszívesebben bíró lennék
(figyeltem, vet-e valaki keresztet), de ha ez fiúknak való, akkor fogadatlan prókátor
leszek. Gyerekkori terveim közül ezt az egyet maradéktalanul megvalósítottam, mások
védelmében gyakorta ütöm az orrom olyasmibe, amire nem kértek, és persze a fizetsége
is az, ami a közmondásban szerepel.
Amikor Anyu visszament dolgozni, a varrónőség is felmerült bennem, de a
beteljesületlen szerelmem emléke miatt a varrást sem tartottam követendő példának.
Már megint nem tudtam, mire készüljek a felnőtté válás kapcsán. A barátnőmmel
családost játszottunk az udvaron. Felrajzoltuk a földre a lakás alapterületét, berendeztük,
azaz berajzoltuk bútorokkal annak rendje és módja szerint. Soha nem tudtunk
megegyezni, hol álljanak az ágyak. Évi, a barátnőm oda szerette volna rajzolni, ahogy
náluk van, nekem a mi lakásunk tetszett jobban. Ebből olyan parázs vita kerekedett,
hogy egymás haját tépve birkóztunk a földön, úgy kellett szétfeszegetni bennünket.
Lehettem volna akár birkózó is, de az fiú szakma volt akkoriban. Érdekes, azon soha
nem vitatkoztunk, ki legyen a papa, és ki a mama, mindig én alakítottam a családfőt. A
feleség szerepköre nem vonzott, ők örökösen dolgoztak, mostak, vasaltak, varrtak,
főztek, ellenben a játék-béli papának csak annyi feladata volt, hogy megette a vacsorát,
utána lefeküdt aludni. Néha kiabált egy kicsit, és eldugta a gyerek könyvét, néha
zsörtölődött, hogy hol a pénz. Tetszett a feladat, szerettem a hatalmat. Nagyon
elkeseredtem, amikor közölték velem: az apaság is férfiaknak való szakma. Hát minden
jó nekik jutott?
Ahogy egyre több szakmával ismerkedtem, úgy ment el egyre többtől a kedvem.
Olvasni nagyon szerettem, a könyvet el kellett dugni előlem, ha valami feladatom volt.
Éppen Benedek Elek Aranyalmafáját olvastam. Istenem, de jó is volt régen a
királylányoknak. Azoknak bármikor lehetett olvasni, nem kellett füvet tépni a nyulaknak,
menjen a nyúl legelni, ha enni akar. Legyek talán nyúl, ha ilyen jó dolga van? A fű, mint
táplálék, nem volt ínyemre, és eszembe jutott a vasárnapi nyúlbecsinált is, fazékban
végezni sem boldogító tudat. Kell találnom sürgősen valami megfelelő szakmát, mert
mindenki folyton erre kíváncsi.
Ez a kérdés még ma sem eldöntött. Bár mindig dolgoztam, van két tanult szakmám,
szeretem is a munkámat, de ma sem tudom, mi leszek, ha nagy leszek. Ahhoz előbb fel
kellene nőnöm, és még csak 54 éves vagyok.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-22-2009 @ 01:42 pm
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 08-22-2009 @ 04:39 pm)
Comment: Hm! Hát vegyész. Szia, kedves Rinka. Elolvastam a címet és nem tagadom, piszkosul vakartam a fülemtövét, vajon mit takarhat ez a cím? A pontokat persze figyelmenkívül hagytam, hogy több van belőle a kelleténél. Végül is, nem azt kaptam, amire a címből következtettem mocskos fantáziámmal, de mondhatom, nem csalódtam. Rinka humorában nem lehet csalódni. Remélem, mert nem néztem utánna, itt még nem publikáltad a karácsonyi sorozatot. Bár lehet, hogy erre is már rosszul emlékszem. Ja, most nem az, hanem a nyaralásotok jutott eszembe tortúra az autóval. De pletykás vagyok. Szívből gratulálok az írásodhoz, azért pedig különösen, hogy a humor műfaját gyakorlod, ami hiánycikk, szerintem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 08-22-2009 @ 04:52 pm)
Comment: Szia Rinka! :-))) Erre mondják azt, későn érő típus:-))) Aranyos, cserfes kislány lehettél. Nagyon kedvelem az ilyen gyerkőcöket! Ennél jobban már csak a humorod:-))) Nagyon hiányzik a portálról ez a műfaj. Köszönöm, hogy olvashattalak! Puszillak! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 08-22-2009 @ 08:17 pm)
Comment: Kedves Rinka! Én, mint tanult vegyész, úgy gondoltam félre a vihorászással, mit műve d olvasása özben csapta, A probléma tényleg kemény, forduljuk kompentes személyiséghez. Kisebbik unokám nagyra tárt szemmekkel hallgatta bölcs nagymamája kérdését:
" mi leszel, ha nagy leszel??". Vágott egy fintort, amivel udvariasan jelezte: Nagyi inkább az ebéddel foglakozhatna..." Aztán gondlodás méküól hozzátette a lényeget: " ha nagy leszek, akkor felnőtt leszek...Nem???" Még mielőtt kiűzött volna a konyhába, hogy szenilis kérdé-simtől szabadulon, újabb próbát tettem. Másik szememfénye, Szandra, 7 éves. Feltettem neki is a nagy kérdést. Megint azonnai reakció: Mi lennék, írónő a Fullon! Te is állandóan ezen lógsz, meg Erika is ott írt csodaszép verseket. Amit láttam belőle csupa jó dolog! - De kicsism, ebből nem igazán lehet megélni..- próbáltam magyarázni, de leintett, én egy gazdag full-író és olvasó leszek.
Nos Rinka! Ma nem volt időm, de holnap felolvasom nekik írásod... Kiváncsian várrom a hatást.
Köszönettel, a mosolygós Nefi
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-22-2009 @ 08:26 pm)
Comment: Kedves Mikusz!
Bár vannak próbálkozásaim más műfajban, mindig visszatérek a humoros írásoktól, ezt fogadják tőlem legszívesebben azok, amik olvasásra érdemesnek ítélik a firkáimat. Nevettetőnek lenni sem utolsó feladat, különösen a mai világban. Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a figyelmeddel.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-22-2009 @ 08:28 pm)
Comment: Rozikám!
Köszönöm! Örülök, hogy visszatérő vendéget köszönthetek a személyedben.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-22-2009 @ 08:33 pm)
Comment: Kedves Nefi!
Remek unokáid vannak, nem unatkozhatsz mellettük.
Én pedig kíváncsian várom, mit szólnak majd a tévelygő 57 éveshez. Talán a tintaceruzás részt ki kellene hagyni, mert utána magyarázkodhatsz. :-)))
Köszönöm, hogy itt jártál, és pozitívan fogadtad az írásom.
Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 08-22-2009 @ 08:59 pm)
Comment: Drága Rinka! Bocsi, de a technika ördöge rendesen bekavart!! Hozzászólásom anélkül ment el, hogy elküldtem volna. Mint látom, annyi hiba tolong benne, hogy ezt holnap mélyen el kell tagadnom Szandrus elől:))
No, azért problémamegoldó készségükre számíts!:))
Puszi: Nefi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 08-22-2009 @ 11:34 pm)
Comment: 54 éves vagyok én is, és állítom neked, hogy sose fogunk felnőni, ha már eddig nem sikerült... De talán jobb is így...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 08-23-2009 @ 08:32 pm)
Comment: Ó, az örök kérdés! Én úgy utáltam, amikor ezt kérdezték! Nem mindegy a felnőtteknek, hogy mi akarok lenni?? Vagy az leszek, vagy nem... Ennél eggyel még jobb kérdés és szintén baromság: van-e már szerelmed az oviban? :))))) Hogyne, a fél ovi :)))))) Örülök, hogy olvashattalak! Üdvözlettel: Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-24-2009 @ 07:00 pm)
Comment: Kedves Anna!
Én már az írás születése óta 57 vagyok, de a helyzet mit sem változott... :-)))
Köszönöm, hogy itt jártál. Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rinka (Ideje: 08-24-2009 @ 07:05 pm)
Comment: Kedves Anne!
A világ mit sem változik, sok a bugyuta kérdés, amire mit is felelhetne szegény gyerek.Én a gügyögéstől is falra mászom, ha hallom.
Köszönöm, hogy itt voltál. Szeretettel: Rinka |
|
|
|
|
|
