Zaj van.
A néhai csendet megölő,
Idegeket, ingereket felörlő,
Országot, világot átszövő zaj.
És félelmet is hordoz.
Ahogy lüktet és vibrál a levegő
Megfojtja a maradót,
Űzi a menekülőt.
Láttad már?
Teste sosem volt. Áttetsző.
Gonosz, hitvány szerető.
Tűzre való, de nem éghető.
Csak van.
És jeleket ad.
És egyre hatalmasabb,
És egyre törekvőbb.
Átláncolja a teret, az időt.
A méregnél is mérgezőbb.
És a zajnak súlya van.
Összenyom, mert létező,
Mérlegen mégsem mérhető.
És a színe? Az is szép: láthatatlan kékeszöld. |