Ahogy a vadász lép megóvva a csendet,
Úgy küldted felém néma sóhajod
Hulló levél sem zizzent, csak a fény cikázott
Nem vártad, hogy érezzem-értsem bánatod.
Jó volt veled a perc,
jó volt érezni, hogy élek,
jó volt meghalni Benned,
jó volt titkokat megosztani véled.
Halkan suhanó árnyak, nesztelen léptek...
Hóban rejtőző lábnyomok... vad csaták... mámoros éjek...
Apró jelek, mik adnak, és soha nem kérnek...
Szavaid vergődő szívemben égnek.
Jó volt veled a csend,
jó volt sok néma pillanat.
jó volt, hogy Múzsámul szegődtél,
jó volt mikor szívemre vontalak.
Árnyékba, fénybe hurcollak magammal,
Szorítom örömed, viszem -veszteném- terheid.
Könnyes szemed néz rám vöröslő alkonyokban,
Kék párával vonva be elfogyó napjaim.
Jó volt veled a Játék,
jó volt ahogy érintett kezed,
jó volt ostoba őrületbe esni,
jó volt... jó volt Veled.
2004. 05. 08.
|
