Kertek éke volt játékunk

Tátást szádon meg nem állva provokáltunk
Ádáz keser-gyötrő gyermekkor incselgésekor
Tán antimámort felejtesz utólag, ugye kedves?
Ismered lelkünk: olykor a szeretet-bántás heves;
Kacsónkba beleillő kis test-ajkad selyem-érintésekor
Alakodba olvadó illatoddal házi mutatványt produkáltunk.

Telet csókoló

Kemény szirmaid dárdákként sokasodnak
Rajzanak köztük önkéntes katona-szárnyasok
Ingasz a szélben a fejfa tövében
Zúgod a gyászt búcsúzók özönében
Angyali termeted őszbe vegyülő avaron
Napsugár-nyugalom ágyasok szelíd kelyhében
Télcsók ha szálka a 'vénasszony' szemében
Érzed, ez mély-puha engesztelő állapot
Mert mint fölött, ki itt élt, a jégcsillagok felragyognak.

2009. VIII, 27.