...emlékezem
Az utcán futottunk össze, Láttam megtört vagy, oly' elveszett, Arcodból semmi nem volt már a régi, Csak két csillagszemed.
Ölelésre tártad két karod, S annyit mondtál: te nem változol...
Emlékszel? Legutóbb Mártélyon nyaralt a szűk baráti kör, mennyi kacagás, móka maradt a napok mögött! A jurta hangos volt, -egy víg csapat- ébren vártuk a hajnalokat. Ott a parton a nyári éjeken szomorkodtunk elmúlt szerelmeken, beszéltünk barátokról, s arról, hogy élni, élni kell!
Emlékszel? Egy rigófüttyös hajnalon a napkeltét rajzoltad és nevettél: "gyorsan jön nagyon"! Mindenen nevettünk, kinevettük a zord napokat, s még annak is örültünk, hogy soha nem kellett aludnunk híd alatt. A Tisza-parton ültünk, s tengernek láttuk azt, csillagot kerestünk éjjel, s fogtunk sok halat.
Emlékszel? Minden csinos lányt levetkőztetett szemed, s zokogást tettetve mondtad, hogy mind a másé, egyik sem lehet a tied. Rajzoltad az "Örök Évák"-at és mindegyik rajzod címe az "Örök Semmi" lett.
Emlékszel? Fejből idézted Verlaine-t és szenvedélyesen búsan szavaltad a Shakespeare szonetteket, Villon-t szeretted s hogy Karinthyt idézheted, Vangelist csodáltad, s elmerültél Paganiniben. Én "asztráltam" neked rövid, de boldog életet, s ősi kultúrákról vitáztunk mód felett.
Emlékszel? Még alig két hete... Megint a parton idéztük fel az elmúlt éveket. Szerettél élni. Főnix madárként újult mindíg életed! Nevettél, mint régen, de láttam szomorú a szemed. Művész vagy, -mondtam én, de csak legyintett kezed: "semmivé vált az életem, de tudod te ezt, művészet már az is, ha nem gondolsz erre sem."
Emlékszem...elköszöntünk, mint két jó barát, s pár nap múlva jött a hír: Te ott vagy, ODAÁT. Angyalok emeltek a szivárvány fölé. Nem siet a Nap Neked kelni már. A holdak ívét rajzolod egy csillaghíd alatt, s nem mondod többé, hogy te semmi vagy... Úgy fáj a szó, hogy leírni alig tudom, csak idézem az utolsó perceket... Légy jó...majd találkozunk, mondtam, -akkor nem éreztem, kezed furcsa szorítása karomon mit jelent-, s nem tudtam miért mondod: Isten veled!
Őszinte barát voltál... ...Várj reám! Hamarosan megyek! Addig gondold ki, milyenre fessük át a kék eget! ...hallom ahogyan nevetsz...
2003 szeptember 13. |