Ragyogás a Földön túl s a megoldás felbolydul. Néma kérés, néma könny, kényszermosoly, álközöny; elfojtott düh, csendes vágy (jobb volna a szakítás)... sötét szoba, sötét emlék lepi el ami jó volt ész szép. Növekszik a félelem- menekül az értelem: rohan, szalad, vissza se néz... különben is, miért tenné?
Síri hangon zúg a csend- támadnak az emlékek (mit, ó, mégis mit tehettem, hogy újra s újra ezt érdemlem?!), a támadás néma, hangtalan (miért marcangolom magam?), de fáj... de fáj, belül feszít- az igyekezet itt nem segít. Egyetlen hónap (vége a jónak?) s minden (minden!) más lett- boldogságból félhomály lett... Lassan bármit megadok - csak FELEJTENI AKAROK! |