Törve látom a fényt,
Piros és néma arcodon.
Zsibbasztón verő ért,
Megdőlő homlokodon.

 Arcodhoz emeled két kezedet,
Ne lássák, ne érthessék bajod.
Letuszkolod a száraz könnyeket.

Könnyebb, ha itt az ősz,
Garzonából kilép az árny.
Barnulni kezd a zöld,
Tágulnak hűlő éjszakák.

Az évszakkal váltanád nevedet.
Madárfüttyé tennéd a hangod.
Nászod felenné rojtos lelkedet.

Tiéd az ősz, a tél.
Nem minden a nyár e földön.
Ki él, múlni remél,
Gondjait levetni rögtön.

Arcodhoz emeled két kezedet,
Elbújtatod gyermek mosolyod.
Jó éveidet leszüreteled.