Repedezett falak között írom a versem,
 az ágyú sem durran, csak a Kapitány
 vágtat, piros pej paripán, itt a Hazám!
 Fegyver a kézben, messze az éjben
 tábortűz villan, csendes most a táj.

 Juhászok ülnek, fényüknél nyugalom árad,
 a füstben a regék, egy szebb világot látnak,
 hol nincs erőszak és semmiféle kétely,
 vissza mindent, ez lenne az igazi elégtétel! 

 Soha többé háború, de nélküle nem megy,
 az erőszak s a pénz, az ördögi egylet,
 őrület nemzi a hatalom leányát,
 s a megfogant igázza le, saját hazáját.