[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 320
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 320


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Könnyes szemű felhők
Ideje:: 09-06-2009 @ 04:15 pm

Írásomhoz az apropót egy kedves barátom adta, aki azt mondta, szinte tisztelettel nézett férjemre, mert valamikor ő is szeretett volna pilóta lenni.
A repülés valóban csodálatos, leírhatatlan érzés. Bevallom, szállítórepülőgépen csupán egyszer ültem, mivel rossz időjárási viszonyok voltak, csak sűrű homályt láttam, amit a pilóta felhőnek nevezett.
Landolás után a szilárd talajon megállapítottam, hogy nincs ebben semmi különös, még egy kóválygó biciklistát sem kellett óvatosan kikerülnünk, az első és másodpilóta árgus szemmel leste a műszerfalat, a rádiós a földi repülésirányítóknak jelentgetett folyton, a technikus érthetelen paramétereket sorolt, mindig hozzátéve: rendben; a navigátor térképe fölé görnyedve dirigált, 5 fok balra, 10 fok jobbra, sebességet növelni, mert 50 másodperc késésünk van...
Következő égi élményemet egy helikopteren éltem át. Már az meghökkentő volt, hogy a forgószárnyak beindításánál, még 3 futóművön a földön állva vidámparkbeli rázkódás tette izgivé a dolgot. Nem repülőgépszerűen szálltunk fel, hanem a rázkódás erősebb lett, és láttam, függőlegesen, szépen emelkedünk a földtől. Itt 3 főnyi személyzet működtette a technikát, az első-, és másodhelikoptervezető valamint a technikus. A helikopter kicsit orra dőlt, így növelve sebességét, majd emelkedve a földtől, beállva utazósebességre átélhettem a csodát, amit a repülésről álmodtam.
Remélem, mára már elavult szabályzatszegő szigorú rendbontásom, hogy nem az utastérben, hanem a pilótafülkében csináltak nekem szuper kényelmes helyet a srácok. Földközeli magasságon repülve kacagva néztem, ahogy a falusi kis házakból idősebb nénik, bácsik sietnek ki az udvarra, és integetnek nekünk. Szinte hallottam a kutyák ugatását, akik saját felségterületüket féltették a dübörgő fenevadtól, ami felettük halad el, hallottam a tyúkok ijedt kotkodácsolását, hogy miféle hangos, és nagy sas, vagy madár akarja csibéiket elrabolni! A felhők közül gyorsan kitörtünk, ha felettük voltunk, megértettem a sablon mondatot: felhők fölött mindig kék az ég. Igen, és gyönyörűen játszanak, táncolnak a napsugarak a felhőgomolyok tetején, millió részre törve az arany minden árnyalatát!
Eddig a bevezető a blog-rovatba illene, de amit elmesélni akarok, azt hiszem, inkább az IK-ba való.15 évig volt hivatásom, hogy a helikoptervezetők papírmunkáját segítsem, végezzem. Minden hivatalos lehetőséget kihasználtam, ha a helikopter fedélzetére mehettem, (elavulási időn túl majd elárulom, hogy néha nem egészen hivatalosat is:)), de sajnos többnyire az úgynevezett kiképzési repüléseken a repülésirányító toronyban ültem. Ez is fantasztikus élmény ám, 12 gép az égen, és mindig pontosan tudod, melyik, milyen feladatot hajt éppen végre, hol jár, kik ülnek benne...
A repülési tervtábla mint egy másodperc pontossággal megszerkesztett koreográfia, amiből a repülésvezető karmesterként dirigálja ezt a szimfóniát.
Ám a gyönyörű kompozíció egyszer hirtelen csúnyán megtörik. A rádióból jelentkező hang teljesen higgadtnak, nyugodtnak tűnik, de amit mond, dermesztő hatást vált ki: A 202-es jelenti, bal hajtóművel műszerek szerint gond van."
A repülésvezető hasonló fegyelmezett rutin-hangon kéri, a 202-es ismételje meg adását, és adjon pontos jelentést a hajtóműről.
Gépiesen, minden indulattól mentesen jön a válasz. Hőmérséklet erősen növekszik, a fülkét borító panelon világít a "Tűz a bal hajtóműtérben" lámpa.
- 202-es, bal hajtóművet leállítani, tűzoltót beindítani, egyhajtóműves repülésre azonnal áttérni! -
Közben a toronyban a sorkatona pontosan rajzolja a plexi falra, hogyan változik a 202-es térbeli helyzete. Néma csönd van, a levegőben levő személyzetek éppúgy tudják, mint a földiek, nagyon nagy baj van!
És tudja ezt a 202-es is. A 202-es, akivel egy órával ezelőtt a torony büféjében megosztottunk egy szendvicset, és veszekedtünk, mert nekem nagyobb téliszalámi jutott. Akkor Bálintnak hívták őt, és tele volt humorral, játékkal.
- A 202 jelenti, áttért egyhajtóműves repülésre, de a bal hajtómű oltása nem jár sikerrel, a tűz tovább terjed. - A hang még mindig szigorúan tárgyszerű, rádiózási szabályzatoknak megfelelő, nyugodt.
A repülésvezető hangszíne sem változik, adja az instrukciókat, próbálja lehozni a földre a gépet, közben a levegőben levő többi helikoptert biztonságosan elkülöníteni.
Iszonyatos percek, vagy évtizedek telnek el, miközben mindenki hidegvérét megőrizve végzi az ilyen helyzetre előírt feladatát, csak érezzük, hogy a feszültség elviselhetetlenné fokozódik, és jeges félelembe csap át, de ezt senki nem meri, nem akarja kimutatni.
Bálint még jelenti a műszerek paramétereit. Hangjában semmi változás, katonás, fegyelmezett, pontos.,
noha a paraméterek egyértelműen jelzik, itt már nincs mit tenni.
A repülésvezető másik frekvencián riasztja a kutató-mentő helikoptert, azok már startra készen ülnek gépükben, és a felszállási parancs még végig sem hangzik, már dübörög a hajtómű, és indulnak.
Ekkor először törik meg a nagyon szigorú rádiózási rend:
- 202. vagyok. Nem tudom, ti mennyire izzadtok, itt Lucifer rendesen fűt... -

Kattogás, sercegés, és néma csend.
A repülésvezető újra- és újra ismétli: 202, jelentkezz! Hallasz?? 202!!! - Az elektronika rögzíti, hogy immár a rep.vez. is megszegte a rádiózási szabályokat, hiszen a tegezés nem megengedett. Mint az sem, hogy a kemény repülésvezető hangja elcsuklik, és visszafojtott sírásba megy át.

A kutató-mentő helikopter a helyszínre ér. Monoton hangon jelenti a pontos koordinátákat, tűzoltót, mentőt kér, és engedélyt, hogy biztonságos, de közeli távolságban leszálljon.

Kívülálló szemével a katonai temetés szinte szép ceremónia. Mi, katonák nemigazán tudjuk szépnek látni a szabályos díszmenetet verő katonákat, gyönyörű trombita hangot, tisztelgésre teljesen egy ütemben lendülő karokat...
Egyébként is a pilóták általában nagyon gyatrán, és nem szívesen adják elő a "katonás játékokat".
Most mégis mindenkin frissen vasalva feszül szabályosan felvett egyenruhája, amit más napokon elég slendrián módon lógva hordanak.
Lehorgasztott fejjel áll mindenki. A parancsnokok, akik szintén repülősök, megszokták, hogy bár sokszor nevetésüket visszafogva kemény fellépéssel kell rendet teremteni az állandó heccek között élő pilóták között, most arra gondolnak, legközelebb nem szólnak rá az egymást megtréfáló tisztekre, inkább velük játszanak.
3 koporsó egymás mellett...
A keki színű ruhák tömege mellett a hozzátartozók gyászfeketéje. Pöttöm kisfiú futkos kis fekete öltönyében a koporsók körül. Senki nem szól rá. Ő Pistinek, a technikusnak a kisfia.
- Anya! Melyik ládában van apu? - kérdezi, de zokogó édesanyjától nem kap választ. Ekkor az egyik pilótához fordul, és mosolyogva kérdi:
- Te is repülős vagy? Ha nagy leszek, én is az leszek! -
Elkezdődik a szertartás, a katonai zenekar, a díszmenet, a vigyázzállások mind-mind mintaszerűek.
Csak a feketeruhások rezdülnek össze ijedten, mikor a 3 díszlövés ágyúdörejként elhangzik.
Ám a puskaropogás hangja még el sem hal, újabb, egyre erősödő hang hallatszik.
Most a feketeruhások állnak meredten, a kekibe öltözöttek megremegnek. 3 helikopter repül el pontosan a nyitott sírok, koporsók fölött. Olyan szabályos a kötelék, mintha vonalzóval szerkesztették volna. Egyszerre gyullad fel fényszórójuk, utolsó tisztelgésként barátaik, bajtársaik felé.
Nagyon lassan oszlik a tömeg. A temetőnek ez a része katonai parcellák sora. Menet közben szinte minden sírnál meg kell állni, és köszönni az ott fekvő régi társnak.
Én erőm fogytán vagyok, egy falumbeli srác, aki a repülés kedvéért éppúgy az ország másik felébe költözött, mint én, mellém lép, támogat. Könnyes szemmel mesélem Bálint szendvicsét.
Bár remeg a hangja, de vigasztalni akar: tudod, Icus, ilyen az élet. Ma ő, holnap te, vagy én, vagy valaki más...
Egy hónap múlva eszembe jutottak szavai. Akkor őt temettük... Harci helikopteren repült, repüléstechnikai hiba miatt zuhantak le. Ez a harci helikopter csak két személyes, így "csak" két halottunk volt akkor.
Elátkozott év volt ez, de mint minden, ez is elmúlt.
A pilóták köztudottan nagyon szeretnek mulatni, minden alkalmat megragadnak, hogy jót bulizzanak.
És minden bulin felhangzik a pattogó ritmusú repülőinduló:
          " Katonák, repülők, mi pilóták!
            Felhők közt mint a sas szárnyalunk!        
            (..nyalunk,..nyalunk...)
            Nem félünk, hogyha jön az ellenség,
            Bátrak, és vakmerőek vagyunk! 
            ( azok vagyunk!!)
            Zúg a gépünk és mi máris messze szállunk,
            Hisz a végtelen kék ég a mi hazánk!
            Nem is csoda, hogyha előbb jön a gépünk!
            Hát a lányok? A lányok az asszonyok után! "

Majd koccintás ez első pohárral, azokért, akik már nem énekelnek velünk. Akikért könnyes a felhők szeme...



Utoljára változtatva 09-06-2009 @ 04:33 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Lyza1
(Ideje: 09-06-2009 @ 04:33 pm)

Comment: Még a könnyem is kipottyant...megható és torokszorító lehetett átélni a bajtársak elvesztését... Én is felnézek a pilótákra, na, nemcsak azért, mert fent repülnek, hanem bátrak! Gratulálok írásodhoz, drága Nefi!...Ölellek: Lyza


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 09-06-2009 @ 04:36 pm)

Comment: Elnézést, ha néhány repülési szakzsargont, vagy a katasztrófa pontos leírását meg kellett változtatnom, de a katonai szabályok merevek.


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 09-06-2009 @ 04:39 pm)

Comment: Drága Lyzocskám! Én ebbe az érdekes, külön-világba születtem, ebben nőttem fel, ebben éltem. A szépség- és fájdalom különös egyvelege ez. Egyiket sem lehet megszokottnak érezni. Sok-sok puszi: Nefi


Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 09-06-2009 @ 04:48 pm)

Comment: Szia Icukám! Ez borzalom volt! Besüt a nap, de ráz a hideg. Apukám temetése óta minden halálhír megrázóan lesúlytó hatással van rám. Bár életed része ez is, mégis vidámabb emlékekre bíztatlak. Őszinte részvétem a halottakért akkor is, ha a történet évekkel ezelőtti. Puszillak, Rozika


Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz
(Ideje: 09-06-2009 @ 05:10 pm)

Comment: Ica kedves, úgy jöttem írásodat olvasni, hogy már eleve pár poénos dolgot előkészítettem, hogy megosztom veled. Elment a kedvem. Maradjunk annyiban, hogy olvastalak és átéltem, amit egy kívülálló átélhet ilyenkor.


Hozzászóló: Welentze
(Ideje: 09-06-2009 @ 05:35 pm)

Comment: Kedves Icu! Írásoddal ismeretlen világba vezettél engem és akkor is érdekes volt számomra, ha a témája nagyon megrendítő és szomorú is volt. Minden tiszteletem a hősöknek szól! Üdv.: Krisztina


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 09-06-2009 @ 06:15 pm)

Comment: Drága Rózsikám! Valóban jobb, és szebb az élet napfényes oldalán sétálni. Mégis úgy éreztem, erről a világról, ezekről a csodálatos emberekről is írnom kell, hogy emlékük ne halványuljon soha. A fájdalom lassan csendesedik, de nagyszerű emberi oldalukat sosem akarom felejteni! Millió puszi: Icu


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 09-06-2009 @ 06:21 pm)

Comment: Bocsáss meg, kedves Miki! Ígérem, előkészített poénjaidat hamarosan "csőre töltheted"! Mint Rózsikának fentebb írtam, nem fájdalmas nosztalgia vezérelt elsősorban, hanem hogy bemutassak egy másik világot, ahol ugyanolyan emberek élnek-halnak, mint te, vagy én, mégis valahol mások. Tisztelet nekik! Köszönöm, hogy olvastál: Icu


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 09-06-2009 @ 06:30 pm)

Comment: Kedves Kriszti! Köszönöm, hogy olvastál, és reagáltál írásomra. Sajnos életem során ez csak egy azok közül a repülő katasztrófák közül, amik mélyen érintettek. Veled együtt csak annyit tudok suttogni: Tisztelet a hősöknek! Ám tudom, az élet nem csak fájdalomról, negatív dolgokról szól. Ígérem, próbálok szebb emléket előszedni tarsolyomból, (mert szerencsére az is van bőven), és mosolygósabbat írni. Sok szeretettel: Icu


Hozzászóló: Anne20
(Ideje: 09-06-2009 @ 08:27 pm)

Comment: Szia, Nefi! Mostantól ha esik az eső, mindig a te írásod címe fog eszembe jutni...Aztán pedig a pilóták, akik a felhők felett röpülnek... Nagyon szép, könnyes történet. Puszillak: Anne


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 09-06-2009 @ 09:18 pm)

Comment: Kedves Anne! Azért ezek a pilóta srácok jussanak néha eszedbe ragyogó napsütésben is, hiszen alapvetően írtó vagány, nagyon jól képzett, és rátermett fiúk!:)) Sajnos katasztrófák voltak, vannak, és lesznek. Ők naponta szembesülnek fekete humorukkal, hogy aki felszáll egy repülővel, az egészen biztosan vissza is fog jutni a földre... Köszönöm hozzászólásod. Szeretettel: Nefi


Hozzászóló: varga80
(Ideje: 09-06-2009 @ 09:32 pm)

Comment: Kedves Ilona!!! Mekkora buli lehet már ott fent azóta!!! Gratulálok: Balázs


Hozzászóló: Nefelejccss
(Ideje: 09-06-2009 @ 11:00 pm)

Comment: Kedves Balázs! Jól látod a helyzetet:))) Szerintem Lucifer aerodinamikai törvényeket tanul, miközben a konyakos üveggel rohangál a kiürülő poharak között.)) No, előbb-utóbb elég hűvös hely lesz a pokol, de legalább vidám hellyé válik!


Hozzászóló: Julianna
(Ideje: 09-08-2009 @ 10:12 pm)

Comment: Nagyon megható történet, álmomba is elkisér.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.40 Seconds