Azt mondtad, van egy hely,
ahol forró a nyár színe
gyönyör a szőlő íze
az éj halkan dúdol,
a szél lágyan csókol.
De azt nem mondtad,
hogy ne keressem,
mert csak mese
az egész szózat,
szépen csengő szavak
kéjes illúzióba fonódva.
Sokáig vártam,
és hittem valamiben.
Aztán elindultam és kerestem
utcán és tereken
könyvekben, zenében.
De nem találtam.
Egy álmos reggelen
befelé bámultam, magamba
mélyen, odabent
egy hang dúdolt a fejemben.
Kint tél volt
fagyos, fehér.
Az út a semmibe vitt,
mégsem fáztam.
Hitem karjában ringatott
a szőlő muskotályos
ízét
éreztem a számban.