Becsapom az ajtót, egy vakolatdarab a földre esik, összetörik. Végigmegyek poros kis utcánkon. Egy ismerős jön szembe. „Szervusz, hogy vagy?”- mondja. „Megvagyok. Még vagyok.” - mondom. Tovább. Sötétedik. Madárijesztő-sziluett villan egy kertből. Megállok, nézem egy kicsit. Mostanra már hazaértél. Azt hiszem. Egy fa tövénél leülök. Szamárfüles noteszembe egy négysorost vések, öngyújtólángnál:
Későre jár, menned kell már, tudom.
Hideg van, öltözz fel szépen.
Megint magány, éjszaka és unom.
Egy kutya vakkant valahol a faluszélen.
Összébb húzom a kabátom. Hűvösek már az éjszakák. Tél jön nemsokára. |