A gyomorégéstől az éhségig..
Míg eljutsz a reggeltől az éjig,
A lüktetéstől a nyomásig,
Mikor minden tagod fázik...

Feljön a hold, tele van talán.
Pusztítóvihar, jeges hurrikán,
És nincs tovább. Megszűnt: vége.
Elmúlt a fájdalom, de nem jön a béke.

Az örök körforgás kezdi megint.
Az arcod aszott lesz, kezed remeg.
Szemed beesett, lábad hideg.
Van valami, ami nem szűnik...

Jelen van mindig, mindenütt.
Szívesen kivágnád végleg.
Agyat facsargat, ideget tépked.
Nem szó ez, nem is gondolat.

Nem érzés, nyelv vagy mozdulat.
Bújócskát játszik, tekereg,
Nyelőcsövedben fel-le megy,
Gyomrodban liften utazgat.

Ez a kín. Analógia. A kín geneológiája... Honnan indult, és hová tart, ez az élet csodája...