Tisztelt Címzett! Kedves emberiség, kicsik-nagyok-közepesek, bennem hívők és bennem csalódottak, kedves Mindenki!
Nagy hírem van, amely tudom, megrengeti a világot. Kérem tisztelettel, én létezem. Vagyok. Élek. Közismert nevem a mikulás, kevésbé közismert pedig Hopcsiczky Miklós, kistarcsai lakos, Damjanich u. 12/A, anyja neve: Kiss Irén.
Kérem szépen, elég volt. Annyi tévhit, annyi legenda kering már személyem körül, és annyi dilettáns próbálja utánozni tevékenységemet, hogy immáron muszáj kiállnom a nyilvánosság elé.
Kezdjük is oszlatni a ködöt,
először is: roppant férfiatlannak tartom a piros ruházatot, sosem hordtam,
másodszor: szoktam borotválkozni, nem ér térdig a szakállam,
harmadszor: nem szeretnék semmiféle konfliktust az állatvédő ligákkal, így kijelentem: semmi közöm a rénszarvasok többezer kilométeren át tartó kocsihúzásához.
Kérném, én évek óta hallgatom, olvasom a nekem címzett kis verseket, dalokat. Még hogy gömbölyű zsákomat százfele vittem! Ugyanmár... Kérem, próbált már valaki egy zsákot százfele vinni?Ugye..
És kérem, én nem vagyok zöldséges-vegyesboltos nagybani elosztó, mert azt írjátok, hogy „zsákodban répa, aranyalma, mogyoró, gyere már kedves télapó”. Jó, megyek, fiam, de répát viszek. Meg aranyalma. Hát, jó lenne, de az én címem: Kistarcsa, Damjanich 12., és nem Vámház körút 9.
Kérném, nekem volt egy tetőfedő barátom, bizonyos Virg József, ő néha elkísért külföldi turnéimra is. Olyan testőrféle szerepet töltött be, ha valaki csúnyán nézett rám, vagy nem köszönt előre, ő lecsapott rá a mindig kezében lévő botocskával. Egyszer elhagyta ezt a bizonyos fenyítő botot, - ha jól emlékszem, épp Thaiföldön jártunk -, és hát hozták utánam a helyi gyerekek, és valami fura nyelven kérdezősködtek. Nem tudtam, hogy a bot nevét kérdezik, én azt hittem, testőröm nevét és foglakozását tudakolják. Mondom nekik, Gyerekek, Virg barátom tetőfedő, Virg ács, Virg ács, Virg ács! Hát így lett a fenyítő botok neve virgács.
No, de ugorjunk vissza a versikékhez, dalokhoz: „Honnan jöttél, télapó, Hóországból, hol a hó hegymagasnyi takaró”…
Nem erdőben lakom, tehát mától ezt így kérném: „Honnan jöttél télapó, Kistarcsáról héjjáhó”
De menjünk tovább, rólam, nekem: „Ő hozza a szép telet,
kályhába a meleget” - Kérem, a tél Aigner Szilárd szavára érkezik, és a Távhőszolgáltatókhoz illetve fakitermelőkhöz sincs semmi közöm. Kikérem magamnak.
Aztán: „Mikulás, mikulás, öreg mikulás, mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár”. Kérem, valóban nem vagyok már húszéves, de ezt miért kell mindig az orrom alá dörgölni? Egyszer a dalocskát betanító óvónőnek visszaénekeltem: hogy óvónéni, óvónéni, te vén óvónéni, -- hát, képzelhetik, mi lett belőle.
Tovább; rólam írták: „Szánon jött. A hegyeken fenyők búcsúztatták” (A kistarcsai hegyek ugyebár) --- Zsákját tükrös hegyi tón vízilányok varrták.” Hát, aki varrt már víz alatt, kérem jelentkezzen.
„Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán neki” – igen, az összes kistarcsai medve nekem gyűjti a mézet. „Pirosszőrű mókusok mogyorója csörren” – erre már nem is reagálok. A pirosszőrű mókusok mogyoróját már végképp ne keverjük bele az életművembe. Köszönöm. Ennyi.
Tudom, hogy a holnapi Blikk már címlapon hozza, hogy Kitálalt a Mikulás, meg Hopcsizky az igazi télapó?, tudom, hogy holnaptól már celeb leszek, nem vágyom rá, de állok elébe, csak december hatodikán hagyjanak békén, akkor dolgozom.
Üdvözlettel:
Hopcsiczky, a mikulás
Kiegészítés: Hopcsiczky Miklós kistarcsai lakos – aki két éve van itt bent Lipótmezőn krónikus skizofréniával, adta át számomra ezt a levelet, hogy küldjem el a médiának. Nem teszem. Dr. Ha Rudolf pszichiáter
Kiegészítés 2.: Doktor úr, idén csak virgács lesz! Hopcsiczky
Kiegészítés 3.. Nevezett beteg visszalopta levelét. Bementem hozzá, elbeszélgettünk. Kezdek benne hinni, szuggesztív egyéniség. Dr. Ha
Kiegészítés 4: Dr Ha Rudolfot felfogadtam testőrömnek. Így hát kérném, felejtsük el Virg tetőfedő barátomat, s a virgácsot mától kezdve Ha pszichiáternek hívják. Egészségemre.
Üdvözlettel:
Hopcsiczky, a mikulás
|
