[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 214
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 215

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A flaska mindkét oldalán
Ideje:: 09-29-2009 @ 08:31 pm

A flaska mindkét oldalán


-Na, mi az öreg? Egy fröccs? Jöhet?
-Jöhet gyerek!- mondja Sanyi és fejét, mintha mázsás súlyok húznák, úgy emeli a kérdező felé.
Sanyi nagy borissza volt. Elmúlt már hatvanöt, de egy viseltes nyolcvanasnak is elment volna. Törzsvendég számított a krimóban, de nem csak ebben az egyben. A környék összes kocsmájában ismerték. Mindig régi megkopott overáljában látták, úgy üldögélt valamelyik ütött-kopott asztalnál. Mesélt a régi szép időkről, azokról, amikor még a világot járta hatalmas kamionjával és ahogy emelkedett benne az alkoholszint ez a mesélés úgy váltott át artikulálatlan hablatyolássá. A komák hallgatták és ittak. Többnyire az ő pénzén. Meglehet, ezért kedvelték annyira az ivócimborák, mert amíg pénz volt nála, addig mindenki a vendége lehetett. Ha valaki meghívta egy italra, olyan hálás volt, hogy tízszer is visszahívta az illetőt. Hiszen ráadásul igen büszke ember volt. A szebb napokat megélt kamionsofőr gőgjével, mintha felsőbbrendűnek érezte volna magát a csőcselék fölött. Igen, mintha a régen futott szekér emlékére, neki a pénzes „pilótának” kötelező lett volna a szegény kocsma-pajtások itatása. S azok éltek is a lehetőséggel. Cserébe hűen hallgatták a mindig új köntösbe öltöztetett sztorikat.
Ilonka kikészítette a csekkeket az étkező asztalra. Szépen sorba rakta őket és számolgatott. „Ezt a Tesco-ból, ezt az Aldiból, ezt meg a Profiból veszem meg, akkor talán, elég lesz a csekkekre is a pénz. Kicsit többet kell menni, de megéri!” Így sakkozott hónapról-hónapra, hogy kijöjjön a nyugdíjból. „De jó lenne az öreg nyugdíja is! Semmi gond nem lenne itt. A gyerekeket is tudnánk segíteni. Hiába nagyok már! A mai világban? Elkélne néha a szülői segítség, de így, ennyi pénzből nem tudok segíteni. Na, majd ezt kapjuk vissza, amikor ágyhoz kötött betegek leszünk.” Ám mélyen, belül, csak remélni merte, hogy ez még sem így lesz.
Este hét körül a már jól ismert, idegesítő vakarászás hallatszik a bejárati ajtó felől. Mindhiába, a kulcsok nem akarnak beletalálni a zárba.
-A rohadás enné meg ezt a sötétet. Miért nem lehet ide egy rendes lámpát felrakni?- hallatszik a folyosóról az üvöltözés.
Ilonka gyorsan ott terem a kilincsnél és kinyitja az ajtó. Gyomra már ekkor görcsbe rándul.
-Mi az apukám? Mi a baj? Gyere segítek! Csak ne kiabáld fel az egész lépcsőházat! Kérlek!
-Ne csitítgass engem! Elmehet mindenki a fenébe. Az én házam is. Úgy üvöltözök, ahogy akarok. Mindenki bekaphatja!
-Jól van, jól van csak gyere be!- nyugtatja Ilonka Sanyit. Majd belekarol az imbolygó, üveges tekintetű és elszürkült arcú párjába. Nagy nehezen bevonszolja az előszobába.
Levetkőzteti, s közben szelíd hangon vacsorával kínálja. Sanyi nem nyugszik el és ráripakodik az asszonyra.
-Hol voltál? Biztos a bikáddal voltál egész nap?! - vádaskodott és közben ellökte magától az asszonyt.
-Ugyan már apukám. Egész nap kerestem az olcsó helyeket, hogy főzni tudjak a héten. Azután anyámnál voltam, mert tudod, hogy beteg. Kell neki a segítség. Amikor meg hazaértem, főztem és téged vártalak idehaza a vacsorával. Egy pillanatra sem álltam meg. - magyarázkodott ijedten Ilonka.
-Hazudsz! Csavarogtál! Kihasználod, hogy egész nap nem vagyok itthon.- közben Sanyi beleélve magát a vélt igazságába már lendítette a kezét.
Az asszony összegömbölyödve védte magát és könnyeivel küszködött. Az ütések nem fájtak, mert Sanyi a lábán is alig tudott állni, nemhogy nagyot ütni. Különben is, annyiszor átélte ezt már, hogy szinte megszokta a verést. De a lelke...! A lelke az nem tudott hozzászokni. Nem értette, hogy milyen nagy bűnt követhetett el élete során, hogy egy ilyen emberrel, ilyen sorssal veri a jó Isten. Így teltek az évek. S a mindennapos csetepaték teljesen szétzilálták a családot. A felnőtt gyerekek már nem látogatták őket, mert nem akartak apjukkal szemben méltatlanul viselkedni. Visszafogta őket az állandó őrlődésük, vívódásuk. Nem szívesen hagyták magukra az anyjukat, de hiába ajánlottak fel különböző megoldásokat Ilonka csak kitartott a mindennapi megaláztatások mellett. Az eszével már réges-régen belátta, hogy nem tud változtatni ezeken az áldatlan állapotokon, de a szíve az még mindig bízott. Néha, nagy ritkán, amikor férje éppen nem ivott, akkor mindig mély szeretettel gondolt rá és a korai szerelemben eltöltött boldog évekre.
Október eleje volt. Még duzzadó erővel sütött a nap. A szomszédok az autóikat mosták a négyemeletes ház parkolójában. Sanyi befordult a sarkon és imbolygó lépteivel azonnal felhívta magára a figyelmet. A szomszédok összesúgtak mögötte, majd volt aki epés megjegyzést tett.
-Mi az Sanyi? Gömbölyű a cipőtalpad? Fog neked örülni az asszony!- s közben szánakozó tekintettel mérte végig az ittas szomszédot.
-Ne félts te engem! Az asszony azt teszi, amit én mondok neki. Érted? Nekem nem kell úgy rinyálni az asszonytól, mint neked.- válaszolt Sanyi, de közben hatalmasat esett. Az út melletti bokor fogta fel a tehetetlen testet.
A szomszédság nagy nevetéssel díjazta a produkciót. Percek kellettek hozzá, hogy észrevegyék, a test nem mozdul. Hirtelen csend ült a vasárnap délelőtti parkolóra. Többen odaszaladtak. Lehúzták a bokorról az ernyedt férfit és nem kellett sok, hogy megállapítsák, nagy a baj. Valaki mentőt hívott, egy másik a kaputelefonhoz szaladt és lehívta Ilonkát. Mire a mentő kiért, Sanyi már az égi borozók kilincsét fogta. A mentősök mindent megtettek, de Sanyi szíve megunta az eddigi életmódját és végleg leállt. Ilonka ott állt a férje teteme mellett. Minden csak kusza zsongássá lett körülötte. Mintha idegen lenne. Mintha mindez nem is vele történne. Forgott a világ, akárcsak egy szédült operatőr a feje fölött pörgette volna a kameráját.
A temetés után csendes tort ültek. Ilonka nem kérte, hogy a gyerekek maradjanak. Egyedül akart lenni. Egyedül az emlékeivel és a gondolataival. Néha kicsordult a könnye, miközben gondolatai mindig ugyanoda érkeztek vissza. Valóban ennyit ért az ital, hogy a családot, a munkát és boldog együttlétet érdemes odadobni érte. Valóban ér ennyit, valóban olyan jó annak a fránya üvegbe zárt szőlő íze? Közben elátkozott minden szőlőtőkét.

Vasárnap délelőtt van. Már az egész lépcsőházban finom illatok terjengenek. Ilonka a konyhában sürög-forog. A csöngetésre megtörli kezét. Siet ajtót nyitni. A legkisebb unokája nyomakodik előre.
Cserfeskedik valamit a finom szagokkal kapcsolatban, de Ilonka nem is hallja. Felkapja a kislányt és magához öleli. Majd a lakásba lépő gyerekeit csókolja sorra. A nagyra húzott étkezőasztalon, már ott díszelegnek a legszebb porcelánjai, a legfényesebb étkészlete. Várta a vasárnapot, amikor ismét eljönnek a gyerekek. Amíg befejezi a konyhai dolgait, az ajtófélfának dőlő lányával beszélik meg az elmúlt hét eseményeit, majd közösen tálalnak és ebédelni kezdenek. Csendes párbeszédek folynak. Titkon minden gyerek az apjára gondol. Ilonkán is átvillan férje emléke. Azért jó lenne, ha ő is itt ülne közöttük. Ebéd után leszedik az asztalt. Csak a poharak és az üvegek maradnak. Narancslé, cola, ásványvíz és egy üveg még bontatlan badacsonyi fehér. Az egyik fiú kibontja a palackot és a kikészített fényes borospoharakba tölt belőle. Koccintanak és lassan ízlelgetve, kortyról-kortyra megisszák. A legidősebb fiú még megjegyzi: -Nagyon jó zamata van ennek a badacsonyinak. Ilonka szeretettel néz végig családján. Ő is elszopogatja a neki kitöltött aranyló italt. Kellemesen terjed szét szájában a különleges aroma.
-Valakinek tölthetek még egy kis bort? -kérdezi, de a gyerekek nemet intenek.
-Köszi mama, majd jövőhéten megisszuk a többit.
Ilonka boldog volt. S akkor gondolta először, hogy valóban, jó is lehet a palackba zárt szőlő íze.



Utoljára változtatva 09-29-2009 @ 08:31 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Lyza1
(Ideje: 09-30-2009 @ 04:07 am)

Comment: Méltatlan sors ha egy alkoholista van a családban... Ám kis mértékben a bor is orvosság mondják az okosok...tetszett írásod!...Lyza


Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 09-30-2009 @ 01:27 pm)

Comment: Szia Zoli! Hihetetlen ambivalens érzéseket váltottál ki belőlem írásoddal. Ezt teszi az alkohol a szervezettel. Az embert mélyre löki a gödörbe, ahonnan csak ritkán van felemelkedés. De a novellád vége teljesen megvigasztalt. Már azt is elhittem neked, amit egyébként tudok, hogy a szőlőnek palackba zárva is lehet jó íze, jótékony hatása, ha mértékkel fogyasztják. Írásodhoz gratulálok! Rozika


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 09-30-2009 @ 02:40 pm)

Comment: Kedves Lyza! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire jól esik az irányomban tanusított örökös figyelmed. Köszönöm ((Zoli


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 09-30-2009 @ 02:46 pm)

Comment: edves Rozika! Amit a Lyzának írtam, az Rád is érvényes és köszönöm is. Sajnos túl nagy fantázia nem kellett a történethez, mert ez egy igaz történet. Persze nem akartam a témától nagyon eltérni, de ez is egy aspektusa a témának. ((Zoli


Hozzászóló: anyatka
(Ideje: 09-30-2009 @ 08:48 pm)

Comment: Életek, sorsok.. annyi-annyi történet. Jó kis írás, kár, hogy nem csak fikció. Gratulálok: Andi


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 10-01-2009 @ 01:18 pm)

Comment: Remek írás, Zoli! Grat.: piro


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 10-01-2009 @ 09:22 pm)

Comment: Gratulálok Zoli...A prózában is otthon vagy...:))))


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 10-01-2009 @ 10:56 pm)

Comment: Köszönöm Piró az állandó figyemedet! ((Zoli


Hozzászóló: prince60
(Ideje: 10-01-2009 @ 10:57 pm)

Comment: Köszönöm kedves Anna. Jól esett. ((Zoli


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds