| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Magány Ideje:: 10-08-2009 @ 05:18 pm |
|
|
|
|
Magamba zártan
kopott szobámban
egyre csak egyedül.
Elejtett hangok,
néma harangok,
senki sem hegedül.
Szememben fények,
régi emlékek
halk tánca penderül,
Magányos lélek
halott tüzének
álmába szenderül. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-08-2009 @ 05:20 pm
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 10-08-2009 @ 06:07 pm)
Comment: Gondosan kidolgozott vers a magányról. Tetszik a zenei aláfestés, kedves Leonóra. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Leoni (Ideje: 10-08-2009 @ 06:35 pm)
Comment: Köszönöm :))) Érdekes, hogy szinte minden versemnél megemlíti valaki a zeneiséget, pedig nem tudatosan csinálom. Tény, hogy a zene szerves része az életemnek, de amikor írok, csak az érzéseimet próbálom kifejezni. Úgy látszik, a kettő bennem szétválaszthatatlan. Köszönöm, hogy olvastál! :)) Leo |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 10-09-2009 @ 09:06 am)
Comment: Szia Leoni! Nekem több problémám is van ezzel a verssel. Az egyik az, hogy a 2. szakban nem értem azt a hegedű hinyt. Hogy jön az ide? Miért az hiányzik a harangok közül, miért nem a harangok hangjátéka például? Nekem az jobban feltűnne. Avagy ha azt írod pölö, hogy szíved húrján nem hegedülnek. Bár elég közhelyes, de mégis másabb. Aztán a 3.-ban ott van, hogy penderül a tánc. Nos, táncra lehet penderülni, a tánc meg lehet pörgős, de így, ebben a formában nem túl szerencsés a megfogalmazás. Viszont az utolsó versszak megfogott nagyon. Az nagyon tetszik, és így azt mondom: jó! De akár a zenében, az irodalomban is úgy van, hogy a sok gyakorlás tesz mesterré. Legalábbis több úgy az esély! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 10-12-2009 @ 09:06 pm)
Comment: Tetszik a versed kedves Leoni... A versszakok végén, mint egy leütés hallatszik a rím...:)))) |
|
|
|
|
|
