| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Porcelánszív Ideje:: 10-21-2009 @ 08:33 am |
|
|
|
|
Lelkemben üresen cseng a magány;
Ma ugyan úgy, mint holnap, vagy azután.
Boldogságom túl halovány,
Szívem törékeny porcelán.
Ne akarj érteni, se megérinteni,
Vagy netalán szeretetre nevelni.
Ne gyere közel, inkább hátrálj,
Szívem törékeny porcelán.
Ha megszeretlek magamnak akarlak.
Lehetetlen? Nyom nélkül kikaparlak.
Csak egy heg tátong majd lelkem ormán,
Szívem törékeny porcelán.
Soha semmit nem kértem,
Szeretni mindigis féltem,
Nem akarlak látni már,
Szívem törékeny porcelán.
[2oo9.1o.17.] |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-21-2009 @ 08:33 am
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 10-22-2009 @ 12:33 am)
Comment: Szia Dorina!:) A szív valóban törékeny, de hidd el, sok mindent kibír! Csalódás, vagy csalódások érhettek, de szeretni sose félj! Tetszik a versed...Valamikor én is éreztem így!:) Puszillak: Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Dorina (Ideje: 10-22-2009 @ 10:36 am)
Comment: Köszönöm szépen és örülök, hogy tetszett.:)
Sajnos egyre inkább rá kell jönnöm arra is, hogy kapaszkodom a saját korlátaimba. Ahogy Müller Péter is megírta... Elengedem, elkapom, elengedem, elkapom... Csakhogy én ezzel úgy vagyok, hogy ha elengedem és hirtelen eltűnik az aki elkaphatna, pánikszerűen magamhoz ragadom a kapaszkodót, azaz a személyes magányt. Nem tetszik ez az egész fiatalság, mindenki csak belerúg mindenkibe, ha megteheti. Persze lehet, hogy eztán ilyen lesz az élet. Talán egyedül a gyerekkor volt olyan ideális hangulatú. Sebaj, az ember reménykedik.:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 10-22-2009 @ 11:00 am)
Comment: Talán egyszer jön egy porcelánfestő, úgyhogy vigyázz rá! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-23-2009 @ 02:02 pm)
Comment: Érdekesen szép vers, tetszett.
aLÉb |
|
|
|
|
|
