(1)

leülök egy kockás plédre
egyszerű vagyok és fekete
olyan, mint egy toll
most írni kéne valamit
a hamutartóról
vagy egy szerelemről
költők is ezt mondják
a korhadásnak fokozatai vannak
éppen a kettes szakaszban vagyok
nyilvánvaló és banális
akit elfelejtettek beállítani
ez által
használhatatlan

(2)

most meghalni volna jó
aztán megszületni
a konyhakövön nem rossz dolog
csak fel kéne mosni magam után
és a hamutartót kiüríteni
a szemetet levinni
újra átélni
azt mikor a homlokom
nekinyomom az üvegnek
s nem te nézel vissza

kifordulok az ajtón
a kabátomat felveszem egyedül
északon hideg van
oda hazaérkezem