Szeretném behunyt szemedbe zárni homályból tisztult valóságod, szeretném a dombok zöld-arany gerincén illatodba oldani a kőszívű világot.
Szeretném hajam zsinórjába fonni puha érintésed üde szirmait, szeretnék a viharban sorompó lenni, s visszazavarni a szorongás árnyait.
Szeretném sugár-tóba mártani lényed végtelenbe ömlő körvonalait, szeretném bezárni lelked tisztaságába gyarló szenvedélyem láng-csipkés virágait.
Szeretnék az örök lehetőség keringésében kristályként ragyogni a derengésben, szeretnék a szél tépett sörényén lebegve szavaidból oszlopot emelni a sötétségben.
Szeretnék a hajnal bíbor ajkán szerelmes szavakat suttogni a kékség ölelésébe, szeretném a részek örömét egészbe olvasztani, s száguldani veled a gyönyörűség lendületébe. |