Sarokban a búb tövében ásít egy báb.
Lyukból néz szürke szempár kukoricát rág.

Meglebben az abrosz mikor ajtót tárnak,
illata lép be rajta szép fenyőfának.
 
Csutka hullik porba, egér hátrál lyukba,
piciny lábak bújnak sárgás kis mamuszba.
 
-Hogyan jöttél fácska?- Kérdezi a lányka,
mígnem rálel ág mögött édesapjára.
 
Talpat fabrikálnak, törzséből is vágnak.
Kerül közepére, párás kisszobának.
 
Hólé csöppen földre, dereka sem görbe,
csodálattal állja egész család körbe.
 
Apró nép míg tapsol, macska csak dorombol,
egykedvűen bámul, mélán a sarokból.
 
Csokoládé alma, dió színaranyba,
így bújik a fenyő csinos új ruhába.
 
Hó lapul a tájra, jeges szellő járja,
ünneplőbe öltve csengő hangját várja.
 
-Látod, ezért éltél. Mond mitől is féltél?
Mindenedet adtad, karácsonnyá lettél.-