Ne hajtsd le a fejed anyám! Járj büszkén az úton!

Ne szégyelld, hogy elnyűtt ruhád varrásánál feslik.

Ne ejtsd gyöngyöző könnyeid a málló konyhakőre,

Akkor sem, ha reményed mély szakadékba ejtik.

Gazdagabb vagy bárkinél, amíg szeretet él benned

És meggörnyedő hajlott háttal viszed a kereszted,

Mert az- az igazi nagy bátorság, mikor felemelt fejjel,

Szembe tudsz nézni a halállal, mely árnyékával kerget.