Ezer álarcot visel a világ.

Kutathatom a régi értékeket,

mégsem találom!

Kuporodó szeretetem

hiába vár viszonzásra,

csak a vén múlt

emlékkönyvében találom.

Elkorcsosult lelkek

között bolyongok,

támadó jellemük

mindig rám talál.

Hiába nyújtom segítő kezem,

sunyi tekintetük mögött

elrejtőzik a hazugság!

Érdekek élnek

és taszítják mélybe

a sárba tiport embert!

Belé rúgva, könyörtelenül,

semmit sem érezve

tovább mennek.

Isten lecsukná szemét,

de nem teheti!

A szégyent

nem neki kellene érezni!

Ti viselitek, ha nem is

veszítek észre,

beköltözött belétek

az önzés ördögi léte!

Mindenki megáll egyszer

az Úr asztala előtt,

lehajtott fejjel várja

majd ítéletét.

Letehetitek elé vétkeiteket,

hiába mosnátok

akkor tisztára,

kétszínű lelketek!

Álszent emberek,

ébredjetek!!!!