Fagyos lett a lelkem, s jéggé dermedt a szívem! Ott vacogtál előttem, mert lehűtött téged is a testem... Akartam! Isten bizony, hogy akartam. Látni ezer nyarat, s tavat. De végül viharfelhőkkel oltottad ki belőlem a tavaszt. Szótlanul tűrtem, hogy bensőmre ősz borul. S tudtam, hogy nem lesz többé közös évszakunk. Menj hát, sőt takarodj! Elég az átkozott lelkedből. Sírj annak, ki szereti. Bőgj, ha neked ez tetszik. Utálom, hogy itt vagy. Gyűlölöm, hogy szavakat ontasz. Szóvárakat építesz tenmagadnak, s közben gödröket készítesz önmagamnak. remegő hangom tudatja veled mit éreztem, mert örökre befagyott a szívem, a te szívedben! |