CSAK A TV-T NÉZEM

Csak a tévét nézem mostanában
Újságot olvasok, s lógok a netten,
Hogy eligazodjak a világ dolgain
És valami fogódzóm is legyen.

De nehéz belőle megfogni valamit.
Mert magával ragad a hírözön,
Hiába nyugtatom vén fejem,
Nekem ehhez már mi közöm.

Jó volna egy kicsit távolabbra látni
Mi vár azokra. akiket itt hagyok
Az ígéret valóság lesz e majd.
Mit én már nem láthatok

Figyelem a szópárbajt is az ország házába
Mert a szó is szurkál, mint a tőr hegyén a gomb
Akit talál, sunyít, vagy felhördül rajta,
De hogy ki a győztes, nem jelzi a gong

Hetyke legények osztják ott a tudást,
Mintha abból jócskán feleslegük volna,
Mindenki mindenben szakértőnek látszik,
Pedig csak a pártja leckéjét magolja

Mi lesz a vasúttal, ez is vitatéma
Elfogyott az utas sok üres vonat jár,
Embereket féltő honatyák meg mondják
Földhöz ragad a nép, ahol vonat sincs már

Pedig az országnak volt már ilyen gondja
Sokan vagyunk, akik emlékezünk rája,
Keskeny távú vasút, kisvonatnak hívtuk,
Bokortanyák között héthatárt bejárta

Fütyült hogy jelezze közel a megálló,
Kocogjon ki késett, a vonat nem várhat.
Tanyás nebulókat hordta iskolába,
Kedvenc vonata volt piacos kofáknak

Szállított gabonát, cukorrépát, szenet,
Mindent, ami a vidéknek kellett
Néha az utasok ásták ki a hóból
Nem csoda, ha olykor egy-egy kicsit késett

Sokan megszerettük, együtt éltünk vele
Mára már csak műemléknek maradt
Néhány helyen dízel motor húzza
 Csak a neve lett új, Nosztalgia vonat.

Meghaladta a kor, az ideje lejárt,
Nyomán sok helyt kerékpárút kanyarog,
Nem kell keseregni honatyáink
A BZ –Zsuzsikat is elfelejtjük valahogy

Szeged 2oo9. november.