[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 198
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 198


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Észvesztő
-: Suti
Ideje:: 11-15-2009 @ 06:09 pm

 

"Okos, intelligens 25-35 év közötti hölgyek

jelentkezését várjuk hosszú távú együttmű -

ködésre, kizárólag szellemi munkakör be -

töltésére. Átlagon felüli kereseti lehetőség.

Részletek megbeszélése szóban. Hölgyeim!

Mi nem a bájaikra, hanem az eszükre épí -

tünk! Tel: 555-43-238"

- Daniel?

- Eegen - húzta el kelletlenül a hangsúlyt, és érdeketelenül felpillantott a kezében tartott sportújságból.

- Találtam egy szimpatikus hirdetést, meghallgatod?

Daniel alig észrevehetően vágott egy fintort, és már majdnem kiszaladt a száján valami sértő, de inkább visszafogta magát. Lassan már egy hónapja kénytelen hallgatni (vagyis inkább pontosabban elviselni) Cathryn buzgalmát egy új állást illetően. Amióta csődbe ment felesége volt munkahelye, és az asszony állás nélkül maradt, napjaik tekintélyes részét az álláshirdetések böngészése töltötte ki. Kezdetben még Daniel is aktívan segédkezett Cathrynnak, de ahogy teltek a napok, és az asszonynak különböző okok miatt egyik sem felelt meg, a férfi feladta. Azóta Cathryn egyedül böngészi az apróhirdetéseket, és ha valamelyik meg is tetszik neki a telefonálásnál sohasem jut előrébb. Úgyhogy Daniel fásultságában már semmi meglepő nem volt. Ennek ellenére mégis inkább letette maga elé a sportlapot, és egy kényszeredett mosollyal Cathrynre pillantott.

- Persze, drágám, mondd.

Cathryn felolvasta.

- Olyan mint a többi - jegyezte meg a férfi egykedvűen.

- Miért mondod ezt? - értetlenkedett az asszony. - Itt végre határozottan kijelentik, hogy az értelmi szintemet akarják kiaknázni. Nem azért dimpomáztam le, hogy ...

- Hogy a polcon porosodjon - fejezte be Daniel a mondatot.

- Pontosan. Nekem olyan munkára van szükségem, ahol kamatoztatni tudom az iskolákban eltöltött éveimet.

- Ezt most miért nekem mondod? Ott a telefonszám, hívd fel őket - mondta Daniel már-már lekezelően, és ismét beletemetkezett a sportújságba. Cathryn közelebb húzta a készüléket, és tárcsázott.

- Halló, jó napot kívánok. Az álláshirdetés miatt telefonálok ... Cathryn Tibbs ... Harminckettő ... Nem, még nem jártam maguknál ... Főiskolai diplomám, könyvelés és számvitel ... Ma, persze. Azt hiszem ennek nincs akadálya.

Cathryn közelebb húzta a jegyzettömböt és írni kezdett.

- ... Délután öt órára. Jó, rendben van. Viszont hallásra.

- Na, ehhez mit szólsz? - Fordult a férfi felé. - Ma ötre várnak.

Daniel ismét letette az újságot.

- Nagyszerű. És el is mész?

- Miért ne mennék?

- Hát csak ... semmi. - Legyintett a férfi.

- Tudom, hogy az agyadra mentem már, de szeretném, ha megértenéd, hogy én komoly munkára vágyom, és nem holmi alkalmi segédmunkára.

- Megértelek. - Bólintott Daniel.

Cathryn megsimogatta a férfi arcát, majd felállt az asztaltól és az órájára pillantott.

- Ideje készülődnöm - szólalt meg. - Mindjárt fél négy.

Ezzel sarkon fordult és határozott, büszke léptekkel elindult a fürdőszoba felé. Daniel a tekintetével követte az asszonyt, majd amikor az eltünt a szeme elől újból maga elé emelte az újságot.

Cathryn nagyon értette a módját, hogy mikor hogyan kell megjelennie. Mindig stílusosan öltözködött, és mindig alkalomhoz illően, ami alól a mostani alkalom sem volt kivétel. Egy szűk fekete szoknyát vett fel, mély lila selyemblúzzal (ami kellő komolyságot kölcsönzött neki), és egy magas sarkú elegáns szandált, amitől néhány centivel magasabb lett Danielnél. Szőkésbarna vállig érő hullámos haját hátul egy csattal összefogta, ajkát és szemeit pedig enyhe kontúrral hangsúlyozta.

- Mikor jössz? - kérdezte tőle Daniel miközben kikisérte az ajtóig.

- Szerintem hamar. Valószínűleg csak megbeszélünk néhány dolgot. Legkésőbb hétre biztosan itthon vagyok.

- Rendben. És sok sikert.

- Kösz.

Ezzel megcsókolták egymást, majd Daniel becsukta az ajtót az asszony után.

Daniel szerette a pontosságot; világ életében pontos ember is volt, és ezt a tulajdonságát igyekezett átruházni közvetlen környezetére is. Cathrynt eleinte zavarta férje precizitása, ám idővel rájött arra, hogy Danielnek igaza van; a pontosság egyfajta bizalmat kölcsönöz, és egy jó házasságnak ez az egyik legerősebb alappillére. Úgyhogy rugalmasan alkalmazkodott ezen a téren férje elvárásaihoz. Előfordult ugyan olyan eset is, amikor a munkája révén késés volt kilátásban, de ilyenkor minden esetben telefonált Danielnek. Olyan viszont még egyszer sem fordult elő, hogy késsen, és még csak telefon se érkezzen.

Daniel idegesen járkált fel-le a lakásban, és hol a telefonra, hol pedig az órájára pillantott. Nyolc óra után tíz perccel aztán végképp elszállt a türelme. Megkereste az újságban azt a bizonyos apróhirdetést, és tárcsázott. Az ötödik búgásra egy női hang szólt bele. Daniel már épp szólni akart, amikor észrevette, hogy a női hang nem más mint egy üzenetrögzítő: "Jó napot kívánok. Itt a Cooper és Társa cég üzenetrögzítőjét hallja. Ha üzenetet kíván hagyni a sípszó után fél perc áll a rendelkezésére. Hagyjon telefonszámot, visszahívjuk. Köszönjük."

A sípszó megszólalt.

- A rohadt életbe! - sziszegte Daniel a kagylóba, majd lecsapta. Egy pillanatig tétlenül ácsorgott az asztal mellett, majd tekintete a jegyzettömbre tévedt. Pillanatnyi megkönnyebbülése hamar derékba tört. A legfelső lap, amire Cathryn minden bizonnyal a címet jegyzetelte föl, ki volt tépve.

- A francba - dünnyögte, majd kezébe vette a tömböt és forgatgatni kezdte a lámpa fényénél.

- Ez az - mosolyodott el kényszeredetten, majd hunyorogva betűzni kezdte a teljesen üres papírlapot, ugyanis Cathryn erős kézírása nyomatot hagyott az alatta lévő lapon.

- Cobon ... Colon ... Colom ... Colombut ... Colombus. Igen!

Ez az! Colombus Street. A szám pedig ... - Újból hunyorogni kezdett. - 48. - Tehát Colombus Street 48. - ismételte el fennhangon, majd ismét az órájára pillantott. Nyolc óra húsz. Feszült volt. Roppant feszült. Valami kellemetlen, feszítő érzés furakodott a tudatába, mint egy hatalmas faék. Érezte, hogy muszáj cselekednie. Először arra gondolt, hogy felhívja a rendőrséget, de ezt az ötletet azon nyomban el is vetette. Szinte már hallotta a vonal végén ücsörgő ügyeletes rendőr álmatag és monoton hangját, aki épp arról próbálja meggyőzni őt, hogy szerinte semmi különös nem történt, sőt, majd ha egy-két nap múlva sem kerül elő az asszony, tehetnek valamit az ügy érdekében. Döntött. Magához vette a kocsijának kulcsait, kiszaladt a garázsba, és néhány másodperc múlva már robogott is a Colombus Street irányába. Kezei görcsösen markolták az öreg Pontiac kormányát.Amikor rákanyarodott a Colombus Streetre csökkentette a tempót, és mint valami éjszakai tolvaj gördült végig az utcán, lekapcsolt fényszórókkal. A 42-es szám előtt leállította az autót. Csendben kiszállt, és halk surranó léptekkel elindult a 48-as szám felé. A hűvös északi szél kellemetlenül vágott az arcába. Amikor odaért, a döbbenettől szinte megtántorodott. Egy ütött-kopott faajtót látott, hatalmas ráccsal ellátva. A rácson lakat függött. Tekintetével végigpásztázta a falat. Semmiféle Cooper és Társa cégemblémát nem látott. Minden érzékszerve szinte egyszerre sikította, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Tudta, hogy cselekednie kell, méghozzá azonnal. Visszasietett a kocsihoz, és kinyitotta a csomagtartót. Egy közepes méretű kalapácsot vett elő, majd a sarki telefonfülkéhez sietett. A saját számát tárcsázta. Titkon abban bízott, hogy két vagy három csöngetés után Cathryn kellemesen bársonyos hangját fogja hallani, és akkor majd nevet egy jót saján ostoba pánikhangulatán. De senki sem vette föl. A tizedik csöngetés után reszkető kézzel visszaakasztotta a kagylót. Szinte futva igyekezett vissza a vasrácsos ajtóig. Öt hatalmas ütést mért rá a lakatra, mire az végre eltörött és egy súlyos puffanással a járdára esett. Kitárta a rácsot, és lenyomta a faajtó kilincsét. Nyitva volt. Eltelt néhány másodperc mire a szeme hozzászokott a benti sötétséghez. Villanyt elővigyázatosságból nem akart kapcsolni.

Egy egyszerű négyzet alakú szobában találta magát, ahol két széken és egy fémvázas asztalon kívül más egyebet nem látott. Az asztalon néhány toll hevert, az asztal közepén pedig egy üzetetrögzítős telefon. Közelebb lépett. Az üzenetrögzítő felvételre volt állítva. Kikapcsolta, visszatekerte az elejére, majd elindította. "Sherly Brington vagyok. Érdekelne az állásuk. A telefonszámom 555-29-543." Aztán megszólalt a sípszó, és utána egy újabb üzenet: "A nevem Barbara Wynk. Huszonnyolc éves vagyok, két diplomával. A számom 555-64-332". Aztán ismét a sípszó, és a harmadik üzenet: "A rohadt életbe". Daniel felismerte a saját hangját. Tehát a hívása ide csörgött ki, és Cathryn is ezen a számon beszélte meg a találkát. Daniel szíve a torkában kalapált. Kikapcsolta az üzenetrögzítőt, majd fülelni kezdett a metsző csöndben. Percekig állt némán, mozdulatlanul és szinte teljesen tehetetlenül. Aztán hirtelen egy hang ütötte meg a fülét. Távolról jött és egyszeriben mégis egészen közelről. Magas, visító hang volt, mint valami ... valami ... kisebb motoré ... valami motoros szerkezeté ...

Danielt áramütésként rázta meg a felismerés. Motoros fűrész!! Tekintete lázasan pásztázta végig a helyiséget, de a bejárati ajtón kívül más ajtót nem látott. Ennek ellenére szentül meg volt győződve arról, hogy a hang a közvetlen közléből érkezik. Aztán hirtelen a padlóra pillantott. Hasra vetette magát, és fülét a hideg műkőre tapasztotta. A hang egyértelműen a padló alól érkezett. Felpattant. Meggörnyedt testtel vizsgálta végig a padlót, de semmit sem talált. Aztán amikor már majdnem teljesen feladta, végső elkeseredésében félretolta az asztalt. Egy négyzet alakú csapóajtót pillantott meg. Remegő kézzel felnyitotta. Egy meredek kőlépcső vezetett lefelé. Óvatosan elindult rajta. A lépcső alja egy hosszú, csempével borított folyosóra érkezett. A folyosó neoncsövek fényárjában úszott. Daniel egyetlenegy ajtót látott csak, az is a folyosó végében volt félig kinyitva. Nagy, súlyos fémajtó volt. A visító hang féreérthetetlenül az ajtón túlról hallatszott. Daniel megszaporázta lépteit, majd az ajtó közelében lelassított, és fél szemmel besandított a résen. A látvány, ami elé tárult először csak szapora légzésre késztette, kicsivel később pedig már az ájulás kerülgette.

Neki háttal egy fehér köpenybe öltözött férfi egy fémasztal előtt állt, kezében egy közepes méretű motoros fűrésszel. A fémasztalon egy fej nélküli női test hevert. Az asztal mellett egy üveglapon megpillantotta a fejet is. Egy fekete rövidhajú női fej volt, szemei kidülledve, nyelve pedig félig kilógva a szájából. Danielt a hányinger környékezte. Szinte tudatán kívűl lépett be az ajtón, majd elüvöltötte magát:

- Mi folyik itt?!!

A férfi, kezében a vinnyogó fűrésszel megpördült, és hitetlenkedve Danielre meredt. Néhány másodpercig bambán méregették egymást, majd a férfi ocsúdott fel először. Véráztatta felső teste elé tartotta a fűrészt, és vicsorogva megindult Daniel felé. Daniel csak ekkor vette észre, hogy a kalapácsot még mindig ott szorongatja a kezében. Közelebb lépett és ütött. A kalapács fémesen csattant a fűrész élén.

- Ki az isten maga?! - üvöltött a férfi Danielre, és fűrésszel felé csapott. Daniel hátra ugrott. A fűrész éle csak centikkel kerülte el a mellkasát. Aztán újból meglendítette a kalapácsot. Az ütés a férfi jobb kézfejét találta el. A férfi fájdalmasan felüvöltött, és a vinnyogó fűrészt a padlóra ejtette. Daniel erre a pillanatra várt. Rávetette magát a férfira, és a kalapáccsal újból lesújtott. Hallotta ahogy a fémkalapács alatt reccsen a koponyacsont. A férfi megtántorodott, aztán megpördült a tengelye körül, és arccal a fémasztalon fekvő női tetemre borult. Daniel minden ízében remegett. Leejtette a kalapácsot a földre és elüvöltötte magát:

- Cathryn!!!

A teremben csak a motoros fűrész keserves vinnyogása hallatszott. Daniel odalépett, és lekapcsolta a földön heverő szerkezetet.

- Cathryn!!! - üvöltötte el magát újból. Halk nyöszörgésre lett figyelmes. A terem sötétebb sarka felől érkezett. Odarohant. Egy fémasztalt pillantott meg, rajta egy zöld lepedővel letakart testet. A fémasztal lábainál pedig egy kisebb kupacban ruhákat: Fekete szoknyát, mélylila selyemblúzt, és egy magassarkú szandált.

- Cathryn!! - üvöltötte el magát Daniel, és lerántotta a lepedőt a testről.

- Uramisten, Cathryn! - nyögte a férfi elfúló hangon.

Cathryn bágyadtan rápillantott.

- Dan ... Daniel - suttogta.

- Mi a franc folyik itt?! - sziszegte a férfi.

- Vigyél ... Vigyél ha ... haza - suttogta erőtlenül Cathryn.

Daniel felemelte az asszonyt az asztalról, átvetette a vállán, és futva megindult a lépcső irányába. A kocsihoz érve, feltépte az ajtót, és az asszonyt befektette a hátsó ülésre. A csomagtartóból elővett egy pokrócot, és betakarta vele.

- Hogy érzed magad?

- Már ... már jobban - válaszolta Cathryn. - Szeretném ha ha ... haza vinnél.

- Én inkább a kórházba ...

- Nem, ne oda. Először haza.

Daniel érezte, hogy fölösleges vitáznia. Inkább beült a kormány mögé és csikorgó kerekekkel elindult otthonuk felé.

Cathrynt lefektette az ágyra, betakarta takaróval, és leült mellé.

- El tudod mondani, hogy mi történt? - kérdezte halkan.

Cathryn bólintott, és lassan, tagoltan belekezdett.

- Elmentem a megadott címre. Egy középkorú öltönyös férfi fogadott, és úgy mutatkozott be, hogy ő Dr. Ronald Cooper. Elmondta, hogy mennyire örül a jelentkezésemnek, aztán az iskoláimról kezdett faggatózni. Megkérdezte, hogy milyen iskolába jártam meg hogy milyen eredménnyel fejeztem be őket. Aztán elém tolt egy kérdőívet, ami tele volt mindenféle ostoba kérdéssel. Olyan intelligenciateszt-féle volt. Kaptam fél órát, hogy kitöltsem. Aztán elvette, és kiértékelte. A végén annyit mondott, hogy gratulál, és hogy mától kezdve tekintsem magam munkatársnak. És akkor megjelent mellettem két férfi, fogalmam sincs, hogy honnan kerültek oda, lefogtak, és az egyik beleszúrt a karomba egy injekciót. Lassan hatott a szer, úgyhogy még néhány mondatot sikerült elcsípnem a beszélgetésükből. Valamilyen új számítógépről beszélgettek, amihez emberi agyakat akarnak felhasználni. Hogy ez mindenféleképpen korszakalkotó fordulat lenne a számítógépes tudományban ... Többre sajnos nem emlékszem.

Daniel döbbenten hallgatta végig a történetet, majd lassan felállt, és odalépett a telefonhoz.

- Mit csinálsz? -kérdezte Cathryn.

- Felhívom a rendőrséget. Innentől kezdve ez az ügy már rájuk is tartozik.



Utoljára változtatva 11-15-2009 @ 06:09 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Anne20
(Ideje: 11-15-2009 @ 06:26 pm)

Comment: Szia, Süti! Örömmel látom, hogy ismét raksz fel írást! És hogy pont ezt.... Amikor először olvastam, sokkot kaptam. Nagyon tanulságos történet, és akárhol előfordulhat... Puszillak: Anne


Hozzászóló: erda
(Ideje: 11-16-2009 @ 09:56 pm)

Comment: Valóban észvesztő a történet, de nagyon jól megírtad. Gratulálok! Üdv: Éva


Hozzászóló: Suti
(Ideje: 11-16-2009 @ 10:29 pm)

Comment: Köszönöm, lányok!!


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 11-17-2009 @ 10:28 am)

Comment: :) Jó a cím és az ötlet és kiváló a kivitelezés is!


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 11-18-2009 @ 06:32 am)

Comment: Nem semmi sci-fi... Élmény volt olvasni...:)))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds