A mesebeli királyfi majdcsak eljön értem
Drukkolok, hogy lova liftünkbe beférjen!
Bár üveg cipőm nincs, hogy rám próbálja,
De kopott edzőcipőm egyre csak őt várja.

A királyfim késik – már néhány évtizede,
Talán aggódva szépítkezik ő is jó ideje?
Tökéletesre sikerült megjelenésére várok,
Közben egyre gyűlnek képemen a ráncok.

Hiszek a mesékben, nem adom fel álmom,
Bár elég sokat késik, de ő lesz igaz párom!
Íme meghozta gyümölcsét a bölcs türelem,
Lónyerítés, és a királyfim hirtelen itt terem.

Tollas kalapját lekapja, mélyen meghajol,
Viszonoznám, de a gerincem akad valahol.
Az én várt királyfim vállam lágyan átöleli,
Kedvesen mosolyogva, búgva megkérdezi:

Anyóka! Hol találom szépséges unokádat?
Míg érte elmegyek, készítsd uzsonnánkat!
Lovam is kimerült, őt is etesd, itasd kérlek!
Örvendezz! Ránk végre boldog nap ébredt!