| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Terhem Ideje:: 11-23-2009 @ 07:36 am |
|
|
|
|
Hazudhatnék,
de minek?
A valóság túl rideg,
jeltelen határok kísértenek.
München, Róma, Párizs…
s talán Lambachban leszek máris.
Túl kicsiny lett Európa,
amióta
koszos kis szegletét ismétli
minden árnyas pontja.
A lidérces száguldás
a lenyugvó nap nyomán
fáradtság ködös leheletét ontja,
míg hajnalba nem fúl az éj,
s néma minden, csak az agy zakatol tompán.
A pirkadat csókja homlokomon a holnaptól fél.
A fülzúgó bérencek lomhán
zárják le az égő szemet.
Az országút magánya magába temet.
Hálóm a kamion emeletes ágya,
halvány emlék ölemben
szerelmem kínzó vágya.
Hátam nyomja a távoli otthon
édes-savanyú terhe,
kérdőre von tucat kilométerek
monoton lelke.
Hazudhatnék,
de kinek?
Takaróm túl hideg.
Angyalaim elköltöztek.
Már démonjaim sem értenek.
Csak álmaim húrján feszül az ideg.
Hiába nyílik az út mentén a legszebb virág,
most épp 40 tonna anyagot nyom bennem a világ.
F – Amiens, 2008. október 18. - Szentbékkálla, 2009. november 22. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-23-2009 @ 07:41 am
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 11-23-2009 @ 08:06 am)
Comment: Ottó! Régen jártál erre! Komor utiversed igencsak megfogott. A magány és a kötelesség győzelme a vágyak fölött... Az utolsó két sor pedig zseniálisan zárja a hangulatot. Grat.: piro |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 11-23-2009 @ 10:17 am)
Comment: Szomorú küzdelem a mindennapokkal...versedből átsütnek a fájdalmas, talán kissé fásultnak tűnő gondolatok... Nehéz az élet, és milyen közhely, de sajnos számomra bebizonyosodott, hogy az igazság a legközhelyesebb... Jó utat, és szebb napokat kívánok, versednek nagyon örültem, még akkor is, ha szomorú...Ölellek szeretettel Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 11-23-2009 @ 10:35 am)
Comment: Nagyon komor a versed...hol vannak azok a megmosolyogtató soraid??? ölellek:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 11-23-2009 @ 02:07 pm)
Comment: Négy tonnával a válladon elég nehéz is lenne virágot szedni útközben. Olyan Keruac-os a versed szerintem, bár az ő vállát nem nyomasztották ilyen nehéz terhek. Jó lett. üdv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 11-23-2009 @ 04:06 pm)
Comment: Köszönettel tartozom nektek. Jó, hogy nem felejtetek... Csóközön kedveseim, most megyek, vár rám a nyugat kedvenc napi országúti programja; a stop and go, vagy ahogy a labanc mondja; a stau. :-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 11-23-2009 @ 11:21 pm)
Comment: Soman, keserű vándorvers ez, és nagyon jól átjött az érzés. Aki már gurult az úton muszályból, az érzi tudja, aki aludt a fülke keskeny priccsén, nem felejti el soha. Remek volt a versed.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 11-29-2009 @ 06:21 pm)
Comment: A vers nagyon jó, az érzés, amit benne megfogalmazol, nagyon súlyos terheket rejt. A megélhetés, bizony, minden felett úr... Csak ezek a lélekből fakadó őszinte érzések tölthetik meg a szíved hiányát, kitartó erőt adva az otthonlétek ünnepi pillanatainak. Ottó, nagyon jó vers ez. Erőt és kitartást kívánok, szeretettel! |
|
|
|
|
|
