Gyönyörűen sütött a tavaszi nap,
A tél után szép változat.
A madarak csicseregnek,
Kis gyerekek sem pityeregnek
Már a parjban mamájuknak,
Kis hintájukon nagyot rugnak.
Lekerül a vastag kabát,
És maguk utén húzzák a babát
A picik a réten,
Nem úgy, mint a hóesésben.
Boldog mosolyok mindenütt.
Nézd ott! Ő is földerült.
A gondok elhalványulnak,
Gonosz szellemek elárvulnak.
Szerelmesek ülnek a padon,
érzelmek áramolnak szabadon
A szívekben. Igen, én is mosolygok,
Köszönet félét mormolok,
A csupasz fák rügyező szentélyében,
Az új életkezdés csodás tengerében.
Érzed tán te is a gyógyító szelet,
Mely simogatóan öleli szívedet.
Minden élőlény zengi őt dícsőítve,
A Tavasz megjött, zöld szőnyeget terítve. |