A magas tuják még mindig élnek
A temetőben, ott a sírok
Szélén állnak, sorakoznak,
Amint a földben a halottak.
Őrök ők, örökök.
Örökebbek legalább.
Így történt –régen volt-
Megalázták ott a fák.
Az első csók mikor megesett.
A tuja behorpadt. Megrepedt.
-Tudja a helyet még ma is.-

Gyerekcsíny volt, kusza és nyálas
Izzott az arca, égett a teste,
Tudta, valami történt,
S aznap este –mi sem történt volna-
Hazament, mintha csak -
A kispadon ott ült az öreg. Őt leste.
A ház előtt, mint máskor.
A kihalt utcán a fasor mögött.
Papi, megjöttem.
-Az csak nyögött. –
Nagy baj van –gondolta, tudta a lány,
A csók még ott égett ajakán
Nagy baj van, nem mozdul, vége
És vége is lett.
Rá egy hétre
Mentő vitte
Vissza már nem.
Így lett a temető
Meg a tetem
Egy és ugyanaz
Meg a csók
Az elválás
A tujafák
A régi ház
És a nagyapák.