Rohan az idő, mint szélsebes ló,
nem fárasztja lábát, se sár se hó.
Térdemmel szorítom gyors napjaim,
mert hasztalan őszülnek szálaim.
 
Kilépnék koromból, mint kádból,
hogy ráncossá ázott ujjaim mától
napon szárítsam, de mind hiáb',
bealkonyult a távoli délibáb.
 
Lépésem méteres. Mérföld egy hét,
elszaladt mellettem ismét egy év.
Nem készült el semmi, pedig vágytam,
legyen autóm, családom, házam.
 
Lám, nem voltak elegek az évek,
az ember álmából még fel sem ébredt,
és máris fele elfogyott annak,
amit nem csak úgy ajándékba adnak.