Gyűlést tartottak a kutyák a faluszéli nagyerdő patkó alakú tisztásán. Hol farkcsóválva, hol szőrt borzolva, hol vicsorogva morogtak egymásra a vezetők – a puli, a magyar vizsla, a magyar agár, a kuvasz és az erdélyi kopó – , amíg a kutyanép összegyűlt a tisztáson. Így szólt hozzájuk a komondor:

- Mint legutóbbi és egyben első kutyagyűlésünkön megbeszéltük, bölcs gazdáink, az emberek mintájára mi is pártokat alakítunk, ezeket neves elődünk tiszteletére frakk-cióknak nevezzük. Megválasztottátok a vezetőket, most ők szólnak hozzátok.

Előre lépett az agár:

- A Magyar Ebokrata Fórum vezetőjeként ígérem, mindig az érdekeiteket fogom képviselni. Több csontot, több simogatást eszközlök ki a középosztálybeli kutyáknak. A magyar ebokraták vezényletével a bolha, a kullancs, no és persze a macska már csak rossz emlékként fog élni a kutyafejekben. Barátaim, öntsünk végre tiszta vizet a kutyatálakba!

Előállt a puli:

- A terelő- és pásztorkutyák, pulik, pumik, mudik vezéreként, a Magyar Bocialista Párt nevében ígérem, hogy jobb jövőtök lesz, mint múltatok. A házőrzői és terelői munkahelyek megóvása központi helyen áll programunkban. A kutyába sem vett kutyákat is képviseljük. Az idős kutyáknak 13. havi kutyakonzervet adunk, a fiataloknak ólakat építünk. Tisztességes farokcsóválásban megőszült szépkorú ebeink ingyen utazhatnak a vásáros kocsik hátsó platóján. Unokáinknak majd egyszer büszkén mondhatjuk: dolgoztunk értük, kerestük a fel nem tárt kincseket, a föld alatti csontokat, a jövő kertjét feltúrtuk. Nem kicsit, nagyon.

Morogva odaszaladt a vizsla, és elmarta a pulit a „porondról”:

- Ne higgyetek neki, csak a Fiatal Ebokraták Szövetsége hozhatja meg nektek a nagy változásokat! A jövő ebgenerációja mi vagyunk! A gyermek gazdik, azaz a kis gazdák is velünk vannak. Ígérjük nektek, hogy pártunk a hold fényét is megszünteti, hogy ne bosszantson senkit éjszakánként! Támogatjuk, teljes vállszélességgel és marmagassággal mellette vagyunk, hogy az egészséges, életképes ebnemzedék szaporodjék, szukán vagyunk, barátaim, de még mindig nem elegen! Ahogy egy régi-régi vizslabölcsesség tartja: mire megderesedik a pofád, legyen párszáz ükunokád!

A kuvasz volt soron:

- Jómagam az Ebbik Párt elnöke lettem. Mi ebebbek vagyunk az ebeknél, s az ebebb ebek ebét kötjük a karóhoz, hogy – a kutyafáját! – legyünk már büszkék rá, hogy kutyabőrt hordunk! A csontlopásokat, faluszéli ebmarásokat is visszaszorítjuk, őseink, a farkasok tiszteletére megalapítjuk az Agyargárdát!

Az erdélyi kopó zárta a sort:

- A falu határán túl élő tanyasi kutyákat képviselem. Kérném az előttem felszólaló ebtársaimat, hogy néha gondoljanak a határon túli kutyák sanyarú sorsára is. Hiszem és ígérem, hogy erdélyi kopótársaimmal együtt újra felvirágoztatjuk a határon túli eblétet.

A gyűlést követően mind hazakutyagoltak, majd éltek úgy, mint eddig is. Hónapok, évek teltek el, már senki nem emlékezett a szép szavakra, s a kerítés sem lett kolbászból. A vezetővé választott kutyák gyorsan elfelejtették ígéreteiket, elfelejtették, hogy kutyajó, kutyaszép dolgokat mondottak egykor ott a tisztáson, s talán tiszta szívvel hittek benne, hogy jobbá lehet tenni ezt a kutya életet. Eztán már csak bendőjüket tömték nap mint nap a rengeteg adócsontból. El is hízott mind.

ÉRTELME

Honores mutant mores, avagy a tisztség megváltoztatja az erkölcsöt.