Tudom, ha itt jársz, mert selymes a lépted,
Elviszed a könyvet, de itt hagyod a lényed,
Kartonomra tapad ujjbegyednek nyoma..

Könyvtáram magányába fonált sző a pók,
Átfutnak rajtam a várásért lett napok,
Tüskével benő kútja,…oh, mikor jössz újra..?

Lámpa és ókulár a kölcsönző asztalon
Időzz egy percet még, fotelem vágy’ nagyon,
S ujjad sorról-sorra vezetve képzeletbe

Tudóssá formállak, s emésztlek magamban,
Hogy válaszra, vigaszra lelj a szavakban,
S itt ejtsd el könnycsepped, ha megárad a szíved.

Én vagyok a pultos, a kocsit toló szolga,
Takarító, és ki végül a villanyt oltja,
S bennem maradsz, mikor sietve elszaladsz.

Szeretlek, mint kincsek, mikre rátalálnak,
S tulajdonává lesznek gondos gazdának:
Egy kezeddel kezdett titkos „A” betű,

Lapszélre grafittal firkantott kis jegyzet,
Vagy behajtott sarka olvasójegyednek,
Mely a huszonhatos, smaragdzöldes színű.

Mennyezetig raktam csodáim Tenéked,
S lehozom Elébed, csak szólj, hogy kéred!
Csillagösvényem út legyed lábad alatt!

Tudom, hogy visszatérsz, úgy hiányzol mégis,
Neved ajtófába vésve, mint egy fétis,
Őrizlek barnult lapok kódexei között.

Várlak, egyre várlak délutánba bújva,
Ajtót mikor érint kezed finom ujja
Lenyomva halkan a kattanó kilincset,

Hogy homályba merengést megszakítson
Csavargó szívem tüzelve, ahogy Villon
Balladája éget érett asszonyt titkon.

Nem jössz, máshoz köt a tevés sürgős dolga,
Epedve repeszt sok csókra szomjas óra,
Falaim nyögnek, s sóhajt’nak hiába…!

Könyvtáram magányába fonált sző a pók,
Átfutnak rajtam a várásért lett napok,
Tüskével benő kútja,…oh, mikor jössz újra..?

2009-12-20