| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Soltész Tamás: Két anyám Ideje:: 01-03-2010 @ 11:13 pm |
|
|
|
|
Öt sem voltam, mikor az anyám itt hagyott
Nem magától ment, az Úr magához
kérte
Siettették útját kórházi orvosok
Ám de egyiket sem büntették meg
érte
- Baba lesz, anyuka, nincs itt baj - ezt mondták
És a
kongresszuson tapsoltak tenyerek
Állva ünnepelték akkor Ratkó Annát
Közben
daganatban meghaltak emberek
Anyám elvesztettem, apám meg a párját
Így
hát együtt lettünk árvák mind a ketten
Dolgoznia kellett, hogy meg tudjunk
élni
Ezért egy időre nagymamámhoz mentem
Drága nagyi este mesélt és
megcsókolt
Szerető kezével terített rám paplant
Sosem felejtem el, hozzám
milyen jó volt
Próbálta pótolni a pótolhatatlant
Talán két év múlva,
egyik vasárnapon
Nem egyedül jött el látogatni apám
Azt mondta, nagymamát
most már itt hagyhatom
Otthon új asszonya lesz majd az
anyukám
Mennyire gyűlöltem, jajj akkor mindenkit
Gyűlöltem anyámat,
mert árván elhagyott
És az Istent is, mert ő vette el tőlem
Meg az új
mostohát, kit helyette adott
Pedig az új anyám, dehogy volt
mostoha!
Mintha ő szült volna, úgy szeretett engem
Ha rossz voltam vele,
nem árult el soha
Mint egy édesanya, úgy tűrt mindent csendben
Másképp
látom már, hogy közeleg a hatvan
Gyerekfejjel mindent nagyon rosszul
hittem
Haragudtam, pedig mindent tőlük kaptam
Bocsássa meg mindkét anyám,
meg az Isten.
Katt
és meghallgathatod
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-04-2010 @ 09:48 pm
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 01-04-2010 @ 08:24 am)
Comment: Szép, megrázó költemény... Nem lehetett könnyű átélni! Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prince60 (Ideje: 01-04-2010 @ 07:21 pm)
Comment: Ehhez a csodálatos vershez én képtelen vagyok egy mondatban hsz.-t írni. Nagyon hasonlósan indult az életem, csak nekem még apa sem jutott, így "mostohára" sem tehettem szert. A verset illetően ez egyáltalán nem fontos, csupán azért írtam le, hogy érzékeltessem, mennyire megütött ez a vers. Az emberi nagyság minden apró eleme megmutatkozik benne. Nem hiszem, hogy pusztán a megélt közel hatvan év bölcs belátása íratta szerzőjével ezt a verset. Olyan nagyszerű emberi tulajdonságok, mint a másik megbecsülése, a tisztelet, az őszinte szeretet, a hála..., és még sorolhatnám tovább. A megszerzett élettapasztalat, a mindenre kész megérett ember legmélyebb érzései képesek ilyen fantasztikus írást alkotni. Arról már nem is kell gondolom "szólnom", hogy mennyire gördülékeny, letisztult stílusú olvasmány. A vers olvasója azon kapja magát, hogy lélegzetét visszafojtva, érzelmeiben teljesen felkavarva halad az utolsó sorok felé. Folytathatnám az írás méltatását, de úgy gondolom, semmi sem fejezheti ki jobban a véleményemet, mint az, hogy megköszönjem ezt az őszinte hangvételű irodalmi élményt. ((Herczeg Zoltán |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-04-2010 @ 09:57 pm)
Comment: Már akkor nagy hatással volt rám, mikor meghallgattam... Jó, hogy ide is bekerült...:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 01-04-2010 @ 11:05 pm)
Comment: Nehéz megszólalni... végig hallgattam, és azt hiszem sokáig a hatása alatt leszek... köszönöm az élményt! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: tavinarcisz (Ideje: 01-05-2010 @ 10:00 am)
Comment: Megrendítő sorok olvasás után is, de meghallgatva még inkább. Köszönöm az élményt! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-05-2010 @ 06:15 pm)
Comment: Jó vers. Jó a története, szépen vezetett, és akifutása is meggondolt, erős. Élmény volt.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 01-05-2010 @ 07:01 pm)
Comment: Míg olvastam versed a könnyeim nyeldestem.
Ahogy múlik az idő felettünk, mi úgy leszünk érzékenyebbek és sérülékenyebbek. Talán hatvan év kell ahhoz, hogy fel nőjjön az ember és úgy lássa a világot, mint amilyen az valójában. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: t-soltesz (Ideje: 01-10-2010 @ 03:15 am)
Comment: Mindenkinek köszönöm, hogy ilyen szép véleményeket írtatok a versemről, talán meg sem érdemlem. Elnézést kérek, hogy csak megkésve reagálok, de a munkám miatt csak ritkán jutok gépközelbe. |
|
|
|
|
|
