Fullextra.hu - <BIG><b>Amatőr Irodalmárok Klubja!</b></big>

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!

Amatőr Irodalmárok Klubja![ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]
Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Soltész Tamás: Kései vallomás

Ideje:: 01-10-2010 @ 02:57 am

Emlékszem, rám néztél akkor húszévesen
Társak mellett magányosan éltünk
Nem hittem, te leszel egyszer a kedvesem
Szerelmet akkor még nem reméltünk

Nap közben oly sokszor elnéztelek hosszan
Míg rájöttem: mindig akartalak
Együtt jöttél velem jóban, s többször rosszban
Sosem felhőzte arcodat harag

Mint mikor a madár fészket akar rakni
Úgy kerestük együtt a helyünket
Olyan sok lakásban próbáltunk meg lakni
De a szerencse elkerült minket

Végül megtaláltuk, s gyermekünk is felnő
Nemsokára elhagy minket lassan
Sorsunk is változó, napsütés és felhő
Nem számít, csak a kezed foghassam

A tenyered lágy és forró, szinte éget
Talán Prométeusz öröksége
Érintésedről is felismerlek téged
S azt kívánom, sose’ legyen vége

Az együtt átélt percek, a sok szép emlék
Mely hídként ível át teret, időt
Lehet, még ősidőkben történt, vagy nem rég
Benned testesít meg szerelmet, nőt

Utánad számomra nem jöhetne semmi
Szinte beivódtál a vérembe
Tudom, ennél többet úgysem adhat senki
Kevesebbel pedig nem érem be

Utoljára változtatva 01-10-2010 @ 02:57 am

[ Ezen publikáció küldése barátodnak ]

Hozzászólás írása

Hozzászólás írása

További

Irodalmár profil

Irodalmár profil

Üzenet küldés

Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: naiva

(Ideje: 01-10-2010 @ 10:35 am)

Comment: Megható, szép visszaemlékezés, vallomás. Szívmelengető.

Hozzászóló: prince60

(Ideje: 01-10-2010 @ 12:00 pm)

Comment: Egy ilyen vallomás sosem kései. Nagyon jól írsz. Különösen tetszik, hogy annyira közérthető, és így is ki tudod fejezni a legszebb érzéseidet. ((Zoli

Hozzászóló: csitesz

(Ideje: 01-10-2010 @ 01:40 pm)

Comment: Szép.meghitt vallomás. üdv. Józsi

Hozzászóló: mango

(Ideje: 01-10-2010 @ 04:14 pm)

Comment: Szép, bensőséges, kitárulkozó.

Hozzászóló: a_leb

(Ideje: 01-10-2010 @ 08:13 pm)

Comment: Nagyon jó, nagyon mély, az utolsó szakasz őszinte vallomása pedig üt rendesen. Tetszett. aLéb

Hozzászóló: t-soltesz

(Ideje: 01-11-2010 @ 05:45 am)

Comment: Köszönöm, hogy elolvastátok. és írtatok nekem. Tamás

Hozzászóló: Anna1955

(Ideje: 01-12-2010 @ 09:54 pm)

Comment: Kedves Tamás! Egyilyen vallomás soha nem lehet késő... Egyszerű, őszinte és csodálatos...:))))

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds